KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvis Presley

Zsilka László

 

Ha olyan lett volna a rock-király az életben és a színpadon, mint azt e film két rendezője el akarja a nézőkkel hitetni, akkor igazán értetlenül állnánk a Presley-jelenség előtt, s nem tudnánk megmagyarázni frenetikus hatását, amelyet az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején s derekán kiváltott a világ minden táján, a fiatalok között. A rendezők elkapkodott, elsietett munkája műfajilag is problematikus. A dokumentum-felvételeket és az interjúkat játékelemekkel ötvözik; mindebből nem kerekedik ki homogén filmi világ. Az emlékező riportalanyok banális közhelyeket mondanak: „Elvis páratlan volt” és más efféléket. A filmből „csak” az nem derül ki, hogy miért volt páratlan. A rajongó tömeg, a zokogó és sikoltozó lányok szüntelen bemutatása, fényképezése nem mond többet, mint egy híradórészlet, egy egyszerű riport. Pedig a néző arra lenne kíváncsi, hogy miért éppen Elvis, és miért éppen akkor hódította meg a világot, s miért gyűlölte őt – kezdetben – az amerikai középosztály. A rendezők ezekre a kérdésekre meg sem próbálnak válaszolni, szinte kizárólag a felszínes, külsődleges jegyeket ragadják meg és ábrázolják Elvis személyiségéből. A társadalmi környezet bemutatásában sem jutnak messzebbre a szociológiai trivialitásoknál. Szerencsére a filmben Elvis sokat énekel, látunk néhány eredeti koncert- és tévéshow-felvételt is. És a felzaklató, lazító zene hallatán döbbenünk rá: ez volt Elvis!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6926