KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Fekete Ferenc

Szabó László

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

A napokban került kezembe szakfolyóiratuk néhány száma. Bizonyára érdekli a szerkesztőséget egy kiváló magyar filmművész sorsa.

1981. július 24-én, 67 éves korában Sao Paolóban meghalt Fekete Ferenc operatőr. Legismertebb hazai munkája az Emberek a havason volt. „A háború után Olaszországba ment, majd Brazíliában telepedett le. Sao Paolóban Icsey Rezsővel „Cinebrar” néven filmvállalatot alapított a jelentős nevet vívott ki magának” – írja róla a Budapesten kiadott Új Filmlexikon. Fekete Ferenc, akinek legkiválóbb brazíliai filmje az Alberto Cavalcante rendezésében készült Félszemű Simao (Simao, o Caolho, 1952); a Szóval című brazíliai magyar lapnak adott utolsó interjújában így beszélt munkásságáról:

„Minden filmem a gyermekem volt. Mindet szerettem, hisz mocskos filmet soha nem csináltam! Természetesen voltak rosszabb és jobb gyermekeim is: az utóbbiakra vissza tudok nézni, mint „kivételezettekre”: az Emberek a havason, Isten rabjai, a Zenélő Malom, filmem XII. Pius pápáról, a Toda uma vida el 15 minutos, Simao, o Caolho... Az életet csak álmodva szabad élni. Sokszor csak egy-egy pillanat boldogság s felszabadultság adatik az embernek. Abban a korszakban, melyben én születtem, csak háború, gyűlölet, nyomor volt, s anyagi szintkülönbségek azok között, akiknek mindenük megadatott, s akiknek semmi sem. A művészet az egyetlen oázis az életben, a Sixtusi kápolna vagy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Sajnos, ma az ifjúságot gyűlöletre tanítják, s pornográfiára vezetik... a filmben is. Szerintem a film letért igazi útjáról! Mert a filmnek feladata a puszta szórakoztatáson túl, a nevelés... Terveim között szerepel egy dokumentumfilm II. János Pál pápáról, erről a csodálatos emberről, evangelizációs munkájáról, brazíliai útjáról. Az anyag részben már meg is van, csak össze kell állítani. Utána egy filmet tervezek Carlos Gomes zenéjéről, az „O Guarani”-ról, amelyben a szereplők Brazília természeti szépségei lesznek, a csodálatos tájak... madarak, ahogy röpülnek, szállnak, lebegnek, egy-egy sirály, amint száll, száll a messzeségbe...”

Ezeket a terveit sajnos már nem valósíthatta meg.

 

Szabó László

Sao Paolo


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7196