KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hét vérfoltos orchidea

Alföldi Nóra

Sette orchidee mascchiate di rosso – olasz, 1972. Rendezte: Umberto Lenzi. Szereplők: Antonio Sabato, Uschi Glas, Rosella Falk. Forgalmazó: Fangoria Magyarország Kft. 88 perc.

 

A hetvenes évek olasz filmgyártásában az egyik legmarkánsabb műfaji jelenség a Dario Argento és Mario Bava nevével fémjelzett giallo volt. A thrillervázra épülő sablontörténetek lényege nem a csavaros cselekményben rejlett, hanem a trancsírozás artisztikumában, azonban a giallók minőségi darabjaiban a látványos kaszabolások túlmutatnak az öncélú zsigeri élvezeteken.

Umberto Lenzi 1972-es Hét vérfoltos orchideája a zsáner letisztult, ám kissé steril darabja, mely a megszokott ikonográfiát hozza: fekete bőrkesztyűk, fenyegető szubjektívek, halált váró, dermedt női tekintetek. A gyilkos kiléte mellékes, a gyakran vakvágányon haladó nyomozás pedig puszta ürügy, hogy megcsodálhassuk a gondosan komponált, alaposan végiggondolt vérorgiákat. A történet nem sok újdonságot tartogat: egy gyilkos szedi lengén öltözött nőnemű áldozatait, a szálakat a rendőrség mellett egy személyesen érintett férfi próbálja felfejteni. A kérdés, mely a gyilkosságok rituáléi közepette megfogalmazódik – akárcsak a nagymestereknél –, ezúttal is egy konkrét művészeti problémára irányul. Mennyire lehet egy portré vagy bármilyen minőségű absztrakt lenyomat hiteles, legyen az fotó, fantomkép, vagy éppen az emlékezetben megőrzött kép. A gyilkosnak nincs képe bosszújának elszenvedőjéről, ezért véletlenszerűen öl; a nyomozónak van képe a gyilkosról, az azonban hibás.

Lenzi filmje tulajdonképpen a giallo fantomképe. Kidolgozatlan, végtelenül egyszerű, vázlatszerűen tartalmazza a kötelező elemeket, de kevéssé eredeti. A gyors vezénylésű, kilóra mérhető repetitív nyomozás-szcénák mellett egy-két parádés kivételtől eltekintve jelzésértékűek maradnak a gyilok-szekvenciák. A variózásokkal teletűzdelt, felfokozott tempójú jelenetek kevés alkalmat adnak a festői stilizálásra, így a vér nem több vörös olajfestéknél. A Hét vérfoltos orchidea minden puritánsága ellenére izgalmas, kiegyensúlyozott, elegánsan kivitelezett, feszült ritmusú rutinmunka: giallo kezdőknek.

Extrák: előzetes; képgaléria; interjú; Fangoria-kommentár.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9033