KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Baader–Menhof csoport

Schreiber András

Der Baader Meinhof Komplex­ – német, 2008. Rendezte: Uli Edel. Írta: Stefan Aust regényéből Bernd Eichinger. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Peter Hinderthür és Florian Tessloff. Szereplők: Martina Gedeck (Ulrike Meinhof), Moritz Bleibtreu (Andreas Baader), Johanna Wokalek (Gudrun Ensslin), Bruno Ganz (Herold), Simon Licht (Mahler). Gyártó: Constantin / Nouvelles Éditions de Films (NEF) /. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 150 perc.

 

A német terrorizmus csúcskorszakának története (némi túlzással) bezsúfolható egy két ajtós szedánba. A méltán legendás, kétezer köbcentis, majd' kétszázzal repesztő BMW 2002-es szériagyártása 1968-tól 1976-ig tartott – a RAF első generációjának története 1967-től 1977-ig: a Benno Ohnesorg ellen elkövetett rendőrerőszaktól a stammheimi (ön)gyilkosságokig. 2009-ben öten ülnek az autóban: Andreas Baader, Ulrike Meinhof, Gudrun Esslin terroristák, valamint Uli Edel rendező és Stefan Aust író-újságíró-forgatókönyvíró. Aust nem először vezet Baader-Meinhof-Wagent: 1967-től Meinhof munkatársa volt a konkret magazinnál, újságíróként folyamatosan nyomon követte az eseményeket, ismereteire támaszkodva ő írta a leghitelesebb könyvet a német terrorizmusról, forgatókönyvírója volt Reinhard Hauff Stammheim című, a RAF-perről szóló filmjének.

Edel opusa Aust könyvéből készült. Precízen, kronologikus sorrendben villantja fel tíz év legfontosabb eseményeit, olykor elidőzve egy-egy jelentősebb RAF-csomópontnál, kiváltképp a végpontot jelentő stuttgarti Stammheim fegyházban megrendezett 200 napos tárgyalásnál. A pontos korrajz azonban nem elegendő egy valóban mély történethez, A Baader-Meinhof ügy így éppen csak több mozgóképes lábjegyzetnél, egyfajta megoldóképlet a német újfilm terroizmus-darabjainak utalásrendszeréhez. Például, s ha már autós hasonlattal kezdtük: a Baader-Meinhof-Wagen (a RAF előszeretettel lopott BMW-ket, innen a sajtóblikkfang) legnagyszerűbb jelenete a Németország ősszelben található. Citromsárga 2002-es gurul a német-francia határhoz. „A mi fajtánk Polót vezet” – bök a fejével a határőr a kocsi felé, a fiatal sofőrt bámulva még hozzáteszi: „de majd mi elkapjuk őket.” Edel mozija nem építi és nem is rombolja a RAF-mítoszt – persze lehet, hogy éppen ezért alkalmas arra, hogy friss vitákat generáljon a világháború utáni német történelem legvéresebb korszakáról. A BMW mindesetre még mindig az egyik legnépszerűbb autómárka.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9706