KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elrabolva

Baski Sándor

Taken – francia, 2008. Rendezte: Pierre Morel. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Michel Abramowicz. Zene: Nathaniel Mechaly. Szereplők: Liam Neeson (Bryan), Maggie Grace (Kim), Famke Janssen (Lenore), Holly Valance (Diva), Xander Berkeley (Stuart). Gyártó: Europa Corp. / M6 Films / Grive Productions. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 93 perc.

 

Nevezhetjük a kulturális globalizáció csúcsának vagy csak egy tökéletes célközönség-pozicionálásnak, mindenesetre tény, hogy a francia gyártású Elrabolva ügyesebben játszik rá az amerikai közönség félelmeire, mint a hasonló témájú hollywoodi filmek. Mióta a CNN vagy a Fox napi híradásaiban vágókép lett a lángoló amerikai zászló, a világ kevésbé tűnik barátságos helynek. A Motelben még Szlovákiáig kellett a jenki turistáknak utazniuk, hogy leírhatatlan borzalmak történjenek velük, az Elrabolva történetében már Párizs szívéből, fényes nappal rabolnak el két naiv tinilányt. A folytatás azonban már nem Eli Roth horrorját idézi, az egyik lány apja ugyanis egy Afganisztánban edződött, egykori titkosszolgálati ügynök, aki azonnal ráveti magát a forró nyomra. Bryan Millsről az első félórában még csak annyit tudunk meg, hogy az ősöreg zsaruklisének megfelelően ráment a házassága a munkájára, a folytatásból viszont már az is kiderül, hogy hatékonyabb és kérlelhetetlenebb, mint Jason Bourne és Jack Bauer együttvéve. Luc Besson és írótársa, a Szállító-trilógiát is jegyző Robert Mark Kamen pontosan érzik, milyen hősre vágyik a politikai korrektség szólamaiba belefáradt nagyérdemű: Mills nem kér engedélyt a kínzásra, és akár egy ártatlant is habozás nélkül lepuffant, ha ezzel közelebb kerülhet elrabolt lányához.

Pierre Morel filmje így aztán nem a morális kérdésekről szól, hanem ahogy a Besson-gyár többi terméke a Taxitól A nyakörvön át A Szállító-szériáig, az adrenalinról és a folyamatos pörgésről. Az akciójelenetek intenzitása megközelíti a Bourne-filmek színvonalát, de aki miatt mégis kiemelkedik az Elrabolva a tavalyi év akciómozijai közül, az Liam Neeson. Ötvenhat éves kora ellenére éppoly meggyőzően hozza a kőkemény profit, mint Jason Statham, az angol kollégával ellentétben azonban neki a drámai jelenetek is jól állnak – ha a történet hihetetlen, nem árt, ha legalább a hős fájdalmát elhisszük.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9745