KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A támadás

Pápai Zsolt

The Offence – brit–amerikai, 1972. Rendezte: Sidney Lumet. Szereplők: Sean Connery, Trevor Howard, Ian Bannen. Forgalmazó: Fantasy Film. 112 perc.

 

Az európai film szubjektív ábrázolás frontján elért eredményei már a hatvanas évek derekától inspirálták a hollywoodi alkotókat, akik, jóllehet csak ritkán közelítették meg Resnais vagy Fellini radikalizmusát, számos szép sikert értek el. Mazursky (Alex Csodaországban), Pakula (Klute) vagy Altman (Képek) mellett többször Sidney Lumet is a szubjektív ábrázolással kísérletezett a pályája elején. A zálogos vagy kivált A támadás (alternatív hazai címén: Az igazság ereje) elkészítését például efféle szándékok motiválták.

A mesterien szerkesztett, vad időugrásokkal teli kamaradráma a több évtizedes szolgálat alatt látott szörnyűségek hatására összeroppanó, és egy gyanúsított kihallgatásán gyilkossá váló Johnson nyomozóról szól. Első blikkre A támadás jórészt nem tudattartalmakat mutat be, és csupán a történet különböző pontjain fel-felvillanó villanásnyi snittek tekinthetők szubjektíveknek. Makrofelvételeket látunk virágokról, továbbá kikötözött, felakasztott, megcsonkított testeket gyors egymásutánban – ezeket a képeket leszámítva minden jelenet a főszereplő tudatán kívül játszódik.

Másfelől viszont a teljes film a főszereplő tudatának termékeként szemlélhető, magyarán Johnson a gyilkosságot is fantáziálásaiban követi el. Ezt a közelítést támogatják meg a kettős expozícióval készült – lassított – felvételek a nyitányban; a gyilkosság körülményeit felvázoló képsorokat egy vallatólámpa fotójára fényképezték rá, csakhogy a vallatólámpa műtőlámpa is lehet – azaz értelmezhető a jelenetsor egy kórházi ágyon fekvő, netán altatás közben lévő beteg víziójaként is.

A támadás tudatfilmként kezelése mellett szól néhány további megoldás. A Gordon Willis operatőr munkáinak hatását jelző alulexponált felvételek azt a benyomást keltik, mintha egy kusza pszichében kutakodnának az alkotók (a képeken sokszor alig látni valamit); továbbá az álmok, víziók irracionális világának képzetét ébreszti a nézőben az az egyszerű fogás, hogy a rendező gyakran adós marad alapvető emberi reakciók bemutatásával (társai például szinte természetesnek veszik, hogy Johnson gyilkol, és egyetlen szóval nem faggatják indítékairól).

A támadás embertpróbáló utazásra invitál egy zűrűs pszichébe. Nem ez Sidney Lumet legjobb filmje, de művészi értelemben az egyik legambiciózusabb.

Extrák: Filmográfiák és előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9777