KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Adventureland – Kalandpark

Vízer Balázs

Adventureland – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Greg Mottola. Kép: Terry Stacey. Szereplők: Jesse Eisenberg (James Brennan), Kristen Stewart (Em Lewin), Kelsey Ford (Arlene), Michael Zegen (Eric), Ryan McFarland (Brad). Gyártó: Sidney Kimmel / This Is That. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 107 perc.

 

Nehéz ma olyan amerikai vígjátékra beülni, amely ne viselné magán Judd Apatow jól felismerhető kézjegyét, és a szomorú helyzet az, hogy minden önismétlés és modorosság ellenére még mindig ez a jobbik verzió.

Az egyre több csatlakozási ponttal rendelkező Apatow istálló már-már iparszerűen ontja magából az újabb munkákat, arra az egyszerű igazságra építve, hogy egy klasszikus felépítésű romantikus vígjáték is lehet erősen profán, és nincs azzal semmi baj, ha a főhős túlsúlyos, kifejezetten lúzer alkat, vagy erős lábszaga van.

Az Adventureland főszereplője történetesen a vesztes kategória, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a rendező a vicces nevű – és ezúttal Apatow nélkül ügyködő - Greg Mottola, aki a Superbaddel már ért a helyüket kereső, ügyetlen tinikhez, és aki most saját fiatalkori emlékeiből építkezett. Hősünk, James a nyár elején azzal a kellemetlen hírrel szembesül, hogy szülei anyagi helyzete miatt kénytelen megkeresni az egyetemrevalót, így egy lerobbant vidámparkban vállal munkát. Itt mindenféle figurával találkozik, köztük a vagány, mégis bájos Emmel, aki pont az ideális lány lenne számára, ha nem lenne neki egy pici, de csúnya titka. Az „életem legnyarabb szara” motívum ugyan nem éppen új ötlet a szakmában, a felnőtté válás keserédes kínja viszont megunhatatlan mozis klisé – függően attól, hogy ki mit hoz ki belőle. Mottola szerethető karakterekkel dolgozik – köztük van Apatow egyik kedvence, Bill Hader is -, a vidámpark pedig remek háttér a történethez, ám a helyzetek sablonosak, a sztori tempótlan és meglepetésmentes, egyedül a női főszereplő, Kirsten Stewart csillant meg valamit abból, hogy milyen is elkeseredett tininek lenni egy pocsék nyáron. És némi filmtörténeti csemege a végére: hőseink első közös autókázása során a Monroeville Mall kivilágított emblémája mellett hajtanak el: ez volt Romero 1978-as Holtak hajnalának fő helyszíne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9822