KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Apám zenéje

Forgács Nóra Kinga

Nach der Musik­ – német, 2007. Rendezte: Igor Heitzmann. Kép: Rali Raltschev és Hoyte Van Hoytema. Szereplők: Otmar Suitner, Igor Heitzmann, Renate Heitzmann, Marita Suitner, Otmar Suitner. Gyártó: Filmkombinat. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 105 perc.

Az Apám zenéje klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel készített szabályos művészportré Otmar Suitnerről, az ötvenes évektől 1990-ig dirigáló, művészi karrierjét Kelet-Németországban építő világhíres karmesterről. A gazdag archív anyagot görgető egész estés darab Suitner önvallomásai és az életében meghatározó szerepet játszó két nő, a feleség, Marita Suitner és a szerető, Renate Heitzmann elbeszélései alapján idézi fel egy élet és egy pálya állomásait, olykor ütköztetve, olykor párhuzamba állítva, de leggyakrabban egyszerűen sorra véve az különböző értelmezéseket.

Azon túl azonban, hogy a művészléttel kapcsolatos naiv elképzelések (a szövevényes magánélet, illetve a hivatás iránti elkötelezettség mítosza) ezúttal is beigazolódnak, a filmkészítő személyének és aktív részvételének köszönhetően adva volna a lehetőség, hogy a film egyben nyomozássá, identitáskereső mozivá váljon. A film egyik szereplőjeként megjelenő rendező, Igor Heitzmann ugyanis Suitner Renatétől született fia, aki a beszélgetések során a karmester portréja mögött az apa életszerű és valódi képét keresi, szülei kapcsolatát próbálja megérteni, és igyekszik tájékozódni abban a családi múltban, ami a fallal kettéosztott város, Berlin és a sokáig fallal elszigetelt két, Marita illetve Renate oldalán élt magánélet színterein játszódott.

Ez a potenciál azonban nem teljesedik ki: ha a személyes szálat nézzük, az Apám zenéje megmarad visszafogott és udvarias közelítésnek. A film elején megfogalmazott célkitűzés, mely szerint a fiú szeretné édesapját a zenéhez fűződő viszonyán keresztül megismerni, elveszíti érzelmi horderejét, szerkesztési alapelvvé válik. Ha a történelmi közelmúltról, a kelet-német kultúrpolitikáról felbukkanó véleménytöredékeket figyeljük, Suitner kivételes és visszás szabadságának felidézése a Berlini Fal ledöntése után két évtizeddel is tanulságos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9876