KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Ítélet Magyarországon

Első fokon

Barotányi Zoltán

Hajdú Eszter stábja nyomon követte a rasszista sorozatgyilkosok tárgyalását.

 

A 2008-2009-es romák elleni gyilkosságsorozat alighanem a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik (ha nem a) legmegrázóbb bűnesete – az események feltárása máig sem teljes, legfeljebb az áldozatok (a halottak, a sebesült és traumatizált túlélők) szomorú névsora ismert teljes bizonyossággal.

Tavaly augusztusban azonban első fokon ítélet született az ügyben – az idáig tartó folyamatot dokumentálja akkurátus pontossággal Hajdú Eszter minden szempontból drámai és lebilincselő filmje. Pedig a koncepció viszonylag egyszerű – dramaturgiai puritánságában is követi a tárgyalótermi kamaradarabok, a bírósági dokudrámák szokásos fordulatait. Néhány hatásos külső jelenetet (helyszínelés, temetés) leszámítva egy zárt, klausztrofób belső teret, a Pest Környéki Törvényszék tárgyalótermét látjuk (Hajdúék mind a 167 tárgyalási napon forgattak!), ahol a vádlottak karnyújtásnyira ülnek a bíróktól, az ügyésztől, s ahol a tanúk – sokszor maguk is az áldozatok rokonai – a vélelmezett elkövetők orra előtt kénytelenek vallomást tenni. Ez a kényszerű összezártság különös és egyben az adott helyzetben afféle természetes suspense forrása lesz – az indulatok gyorsan elszabadulnak, a feszültség szinte szó szerint tapintható. Egy ilyen nehezen kontrollálható szituációban kulcsfontosságú a szerepe a tanácsvezető bírónak, az ügyet felvállaltan rendhagyó módon kezelő, minimum karizmatikus és impulzív Miszori Lászlónak. Néha a néző – ahogy a vádlottak, tanúk és szakértők – számára is megdöbbentőek kissé váratlan és néha irracionálisnak tűnő kitörései, ahogy szó szerint leordítja a fegyelmezetlen vagy éppen hibázó alanyok fejét. Máskor viszont kénytelenek vagyunk magunk is elismerni, hogy adott szituációban csak vaskézzel lehet fenntartani legalább a normális eljárás látszatát. Úgy hinnénk, a hosszan elnyúló tárgyalás csökkenti a dráma élét – s elvégre az áldozatok egyik jogi képviselője maga is úgy érezte: a hosszú jogi procedúra során egyszerűen elveszett a katarzis. Ám az egyszerre sokféle indíttatású és természetű társadalmi nyomás, az eredménykényszer és a bíró saját természetéből is következő perfekcionizmus, az igazság feltárásának elementáris vágya (egy kis exhibicionizmussal fűszerezve) rendszerint kibillentik a vizsgálati és ítélethozatali folyamatot a maga megszokott medréből.

A dokumentumfilm pontosan rögzíti a bizonyítási eljárás legmeghökkentőbb fordulatait: ahogy a rendőrök, az egymással is vetélkedő nyomozati szervek és az ügyészség hanyagsága, szabálytalan, hiányos, szakmailag pocsék eljárása, a szakértők bénázásai csaknem kudarcba fullasztják az egész pert. Pontosan ezt kell kikerülnie és megakadályoznia a bírónak, még ha ennek érdekében (s amúgy szokásától korántsem eltérve) kénytelen proaktívan beavatkozni a vizsgálati és bizonyítási szakaszba s a maga kezébe venni mások munkáját is.

S emellett letagadhatatlanul a középpontba tolakodnak maguk a vélelmezett elkövetők, a Kiss-testvérpár (Árpád és István) és Pető Zsolt – előbbiek csak a súlyos sérüléssel és halállal végződő támadásokban való részvételüket, utóbbi mindent tagadva, a tanúkat, a bíróságot és magát a tanácsvezetőt provokálva.

Az egyenlőtlenség mindenesetre feltűnő: jól felkészített vádlottak – velük szemben dilettáns hatósági közegek (vagy éppen olyan fekete komédiába kívánkozó figurák, mint a félreinterpretálásban és téves diagnózisban erős mentős és tűzoltó), a jogi eljárás menetében, egyáltalán annak nyelvében járatlan, tájékozatlan tanúk és/vagy áldozatok.

A film által remekül feltárt aszimmetria ismeretében talán nem is véletlen, hogy annak kockázataival is számolva, oly sokat vállalt magára a bíró. Rossz érzései dacára sem vágta a szemétbe a hibáktól hemzsegő nyomozati anyagokat, ahogy nem hagyta figyelmen kívül annak a Csontos Istvánnak (amúgy a Katonai Biztonsági Hivatal néhai ügynökének) a sokszor ellentmondásos vallomását, aki pedig „csak” az utolsó két gyilkosság alkalmából működött sofőrként a többiek mellett. Ilyen körülmények között a film végén kiszabott elsőfokú ítélet (tényleges életfogytiglan a három gyilkossággal vádolt delikvensnek) nem hogy katarzist, de még megnyugvást sem hoz. A film által felvetett számtalan kérdés közül csak az egyiket említenénk: biztos, hogy e három (pontosabban négy) neohungarista elkövető izoláltan, segítség és felső kapcsolat nélkül cselekedett? Márpedig erre talán még a várva várt másodfokú tárgyalás sem fog választ adni.

 

Ítélet Magyarországon – magyar-német-portugál dokumentumfilm, 2014. Rendezte: Hajdú Eszter. Kép: Szőnyi István, Medvigy Gábor, Hajdú Eszter. Zeneszerző és producer: MS3 Mester Sándor. Gyártó: Perfect Shots Film/ Miradouro. 108 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11775