KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Irány a bárka!

Csiger Ádám

Ooops! Noah is Gone... – belga-ír-luxemburgi-német, 2015. Rendezte: Toby Genkel, Sean McCormack. Írta: Richie Conroy, Toby Genkel, Mark Hodkinson, Marteinn Thorisson. Gyártó: Ulysses Films, Fabrique d’Images, Moetion Films, Studio Rakete, Skyline, Tidal Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 85 perc.

 


Darren Aronofsky után ezúttal animációs alkotók dolgozták fel Noé bárkája történetét, immár a mese, illetve a családi vígjáték zsánerében, illően a rajzfilmes formához. A koncepció rendhagyó, hisz a főhősök olyan állatok, akik nem jutottak fel a bárkára. A premissza alapján ez lehetett volna az animációs Jurassic World, hisz az alkotók szabadjára engedhették fantáziájukat és történelem előtti lényeket teremthettek meg, akik látványos, de egyszerű figurákként éppoly tökéletes hősei lehetnek egy gyerekfilmnek, mint az Agymanók vagy a Minyonok címszereplői. A készítőknek még az alapkoncepcióból következő unhappy endet is sikerült áthidalniuk, azonban ennyiben ki is merült a találékonyságuk, a megoldás ráadásul kioltja a történet környezetvédő üzenetét, amelyre nemrégiben Aronofsky az egész filmjét építette.

Az Irány a bárka! legszórakoztatóbb pillanatait nem a gegeknek köszönhetjük, hanem a kínos logikai bukfenceknek. Elég arra gondolni, hogy az állatfajokat képviselő, tehát később az egész fajt reprodukáló duók gyakran azonos neműek, sőt szülő-gyerek párost alkotnak, leginkább a nézői azonosulás megkönnyítése érdekében. E koncepcióból remek családi komédia lehetett volna, ha Hollywoodban fejlesztik, ettől az európai koprodukciótól viszont be kell érnünk a Kis Vukot idézően olcsó animációval és a kisiskolás közönség ízléséhez igazított poénokkal. A Csocsó-sztorihoz hasonlóan ez a film is arról tanúskodik, hogy a világ animációs alkotóinak sokat kell még tanulniuk hollywoodi kollégáiktól, akik már régóta gondolnak a felnőtt nézőre is családi komédiáik megalkotásakor. A Disney például egy-egy rövidfilmet vetít le az egész estés mozi előtt, és csak azt szánják kizárólag a gyerek közönségnek – elég arra gondolni, hogy míg az Agymanók még a Kínai negyedet is megidézi egy poén erejéig, előtte párperces musicalt láthattunk egy éneklő vulkánnal a főszerepben (Láva).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12395