KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victoria

Ruprech Dániel

Victoria – német, 2015. Rendezte és írta: Sebastian Schipper. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Nils Frahm. Szereplők: Laia Costa (Victoria), Frederick Lau (Sonne), Franz Rogowski (Boxer), Burak Yigit (Blinker). Gyártó: MonkeyBoy / Radical Media / Deutschfilm. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 140 perc.

Victoria fiatal spanyol nő. Három hónapja jött Berlinbe, németül nem tud, egy kávézóban dolgozik. Amikor találkozunk vele, egy klubban táncol egyedül. Hajnali négy körül járhat, órákon belül nyitnia kell a kávézót. Még iszik egy rövidet, megpróbál beszélgetést kezdeményezni a pultossal, nem igazán sikerül. Victoria sűrítménye mindazoknak, akik Berlin utcáin egyre nagyobb számban lófrálnak: emigráns művészháttérrel, most itt él ebben a világvárosban, valószínűleg az egyetlenben, ahol az ország nyelvének ismerete sem szükséges, ahol munkát leginkább csak a pultozással vagy egy call centernél lehet találni, kevés pénzért. Magányos, barátok nélkül, céltalanul él, ki tudja meddig. De Berlinben, ahol mégis minden könnyű és szabad, ahol nem aggódik senki amiatt, hogy egy átbulizott éjszaka után miként húzza le a műszakját. És amíg a város fenn tudja tartani a gondtalanság látszatát, addig az élet csak egy techno-zenére lüktető party marad.

Amikor Victoria elindul kifelé, négy fiatal berlinibe botlik, könnyelműen hozzájuk csapódik, sört lopnak, egy tetőről nézik a spontán és laza éjszakát. Alig egy órával később a lány remegő kézzel próbál beindítani egy lopott kocsit, amíg a srácok bankot rabolnak. Felelőtlenségükért meg kell lakolniuk; a naivitásból táplálkozó Berlin-képet erőszakkal zúzza szét a film, olyan lendülettel, amelyet csak a vágásokkal nem tagolt, állandó mozgás érhet el. A képek egyszerre viselik magukon a megkomponált és koreografált szabályozottságot, illetve a dokumentarista nézőpont kíváncsi és figyelmes tekintetét. Így válik precízzé és marad mégis könnyed, ábrázolásmódja ellensúlyozza a cselekmény gyengébb pillanatait, sutább fordulatait, esetlenségeit, melyek még – Frederick Lau játékával kiegészülve – némi bájt is nyernek. Sebastian Schipper moziját a német sajtó hosszan tartó ovációval ünnepelte. Talán túlzásba estek, az azonban vitathatatlan, hogy a Victoria nagy mutatvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12426