KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A válságstáb

Kránicz Bence

Our Brand is Crisis – amerikai, 2015. Rendezte: David Gordon Green. Szereplők: Sandra Bullock, Billy Bob Thornton, Joaquim de Almeida, Zoe Kazan. Forgalmazó: Warner Home. 107 perc.

 

A mérgezett magyar közéletben szinte megnyugtatóan hat az a film, amely érthetően és szórakoztatóan elmagyarázza, hogy a fősodorbeli politikában manapság nemigen maradtak elvek, különösen választási időszakban. A kampánystábok politikai termékeket értékesítenek, legyen szó pártokról, szlogenekről vagy kormányfőjelöltekről. Eszmékről és világnézetről esetleg a győzelem után lehet szó, A válságstáb tanúsága szerint pedig inkább akkor sem.

A politikai kérdésekben gyakran megnyilvánuló George Clooney produceri műhelyében fogant film a 2002-es bolíviai választások eseményeiből, illetve a témáról szóló 2005-ös dokumentumfilmből indul ki, arra húzza rá a több műfajban is népszerű „utolsó meló” sablonját. Jane Bodine-t (Sandra Bullock), a visszavonult kampányfőnököt megkeresik a dél-amerikai országból, hogy segítsen választást nyerni a piacpárti, nyugatbarát jelöltnek. Ahogy az lenni szokott, a kezdeti idegenkedés után belejön a munkába, mi több, riválisa (Billy Bob Thornton) mesterkedései miatt idővel már személyes ügyének érzi a megbízást.

A válságstábból nem sokat tudunk meg Bolíviáról, és politikai szatíraként is jobban működne a film, ha a végjátékban a hősnő cinizmusát nem győzné le mindaddig szunnyadó erkölcsi meggyőződése. A színészi gárda ugyanakkor elsőrangú, különösen a portugál Joaquim de Almeida (Desperado, 24) emlékezetes ravasz elnökjelöltként. David Gordon Green rendezőt pedig munkatempója és stiláris sokszínűsége miatt is az új Steven Soderberghként emlegethetjük: az utóbbi három évben négy nagyjátékfilmet – független művészfilmet és hollywoodi bérmunkát egyaránt – készített, sorozatepizódokról nem is beszélve.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12707