KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelembe gurulva

Vajda Judit

Tout le monde debout – francia, 2018. Rendezte és írta: Franck Dubosc. Kép: Ludovic Colbeau-Justin. Zene: Sylvain Goldberg és Emilien Levistre. Szereplők: Franck Dubosc (Jocelyn), Alexandra Lamy (Florence), Elsa Zylberstein (Marie), Gérard Darmon (Max), Caroline Anglade (Julie). Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált. 107 perc.

 

Az új Életrevalókként hirdetett francia produkció pusztán annyiban emlékeztet a 2011-es sikerfilmre, hogy ebben is egy kerekesszékben élő és egy ép szereplő kapcsolatát követhetjük. A Szerelembe gurulva ettől függetlenül még lehetne jó – de nem az. Pedig az alapötlet kiváló: egy javíthatatlan nőcsábászról egy bombázó véletlen tévedés folytán azt hiszi, kerekesszékes. Mivel Jocelyn úgy látja, mozgássérültként nagyobb az esélye a nőnél, kihasználja a kínálkozó lehetőséget. Amikor pedig hősünk megismerkedik célpontja nővérével, aki tényleg kerekesszékes, majd szintén megtetszik neki, már nem eshet ki a szerepből…

Franck Dubosc alkotása már csak azért sem tud olyan mélységekig hatolni, mint az Életrevalók, mert a jellemek kétdimenziós felvázolása után szinte teljes egészében helyzetkomikumra épül a cselekménye. Egy romantikus komédia esetében persze még ez sem lenne akkora probléma, de a Szerelembe gurulva sajnos csak részleteiben működik, egészében véve nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Néhány emlékezetes momentumot leszámítva (az a jelenet például, amikor a főhőst véletlenül kerekesszékesnek nézik, a fizikai színjátszás csúcsa) nem igazán tett jót a műnek, hogy ugyanaz az írója és rendezője, mint a főszereplője. Dubosc beleszeretett önmagába a vásznon, és rengeteg túlírt (a nővér látogatása Jocelyn irodájában) vagy egyenesen érthetetlen részt (habár a főhős egy nemzetközi cég igazgatójaként dolgozik, percekig pantomimezi a kerekesszéket, mert nem ismeri angolul a „wheelchair” szót) helyezett el alkotásába. Dubosc filmjéből hiányzik a romkomok gördülékenysége és frappánssága: persze elmondható róla, hogy rendhagyó, érdekes élmény – csak hát egy romantikus komédiától nem épp ezt várnánk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13734