KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kutyám nélkül soha

Baski Sándor

Smuggling Hendrix – ciprusi, 2018. Rendezte és írta: Marios Pipedires. Kép: Christian Huck. Zene: Kostantis Papakonstantinou. Szereplők: Adam Bousdoukos (Yiannis), Vicky Papadopoulou (Kika), Fatih Al (Hasan), Toni Dimitriou (Pambos). Gyártó: Pallas Film / AMP Filmworks / View Master Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

A kettéosztott városok és országok nemcsak a kémthrillerek számára szolgálhatnak elsőrangú kulisszaként, de vígjátéki helyzetek kibontására is ideálisak, ahogy azt Berlin (Egy, kettő, három) vagy Korea (Welcome to Dongmakgol) példája is illusztrálja. A ciprusi Nicosiát is egy „zöld vonal” szeli ketté, a város északi fele az Észak-Ciprusi Török Köztársasághoz tartozik, a déli a Ciprusi Köztársasághoz. A helyzetet bonyolítja, hogy utóbbi 2004 óta az Európai Uniónak is tagja, így egészen más (bürokratikus) szabályok vonatkoznak rá, amit Piperides filmjének főszereplője, Yiannis kénytelen személyesen is megtapasztalni. Imádott kutyája, Jimmy Hendrix átkóborol a határon, és bár sikerül megtalálnia, vissza már nem viheti az Unió területére a szigorú egészségügyi előírások miatt: így aztán kénytelen alternatív megoldást keresni és felbérel egy török csempészt kedvence visszaszerzéséhez.

Vígjátéknak és heist filmnek is erőtlen kissé Piperides első rendezése – a térdcsapkodós poénok és a váratlan fordulatok is hiányoznak belőle –, mentségére ugyanakkor felhozható, hogy legalább a főszereplője izgalmasan terhelt figura. Yiannist többszörösen is sújtja a sors, az egykori zenészt elhagyta a barátnője és az életkedve, képtelen fizetni a lakbért, és közben alvilági pénzbehajtók üldözik. Lelkiállapotának az sem tesz jó, amikor meglátja, hogy a török oldalon álló egykori családi házukba török cipriótákat költöztettek be. A családfő hajlandó segíteni neki a kutya megmentésében, ha Yiannis megígéri, hogy utána örökre békén hagyja őket. A közös küldetés során természetesen egymás fejére olvassák a másik fél történelmi bűneit – végül közös nevezőre jutnak abban, hogy mindketten legszívesebben nyugatra emigrálnának egy jobb élet reményében –, így a helyi politikai viszonyokban járatlan néző is képet kaphat arról, hogy milyen feszültségek uralják a várost és a szigetet. A kutyám nélkül soha legfőbb erénye mégis az, hogy segítségével újabb tételt húzhatunk ki filmes bakancslistánkról: immáron elmondhatjuk, hogy láttunk egy „ciprusi vígdrámát” is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13773