KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodálatos fiú

Barkóczi Janka

Beautiful Boy – amerikai, 2018. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: David és Nic Sheff könyvei alapján Luke Davies. Kép: Ruben Impens. Szereplők: Steve Carell (David), Timothée Chalamet (Nic), Maura Tierney (Karen), Amy Ryan (Vicki), Timothy Hutton (Brown). Gyártó: Plan B Entertainment / Big Indie Pictures. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120 perc.

 

Meglehetősen szokatlan, hogy egy film egyszerre két könyvet is adaptáljon, különösen úgy, hogy mindkettő ugyanazt a történetet mondja el. David Sheff újságíró 2005-ben publikált egy személyes hangvételű cikket a The New York Times Magazine-ban, mely olyan nagy érdeklődést keltett, hogy mindjárt két felkérést is hozott a hosszabb változat megírására. Az egyik verziót David, a másikat a fia, Nic vetette papírra, az így születő párregény pedig kettős perspektívába helyezte a szerhasználattal kapcsolatos gondolataikat.

Felix van Groeningen rendező ezt a drámát, vagyis apa, fia és a kábítószer hármasának életveszélyes körtáncát dolgozta fel a Csodálatos fiúban, az érintettek közül elsősorban az apára helyezve a hangsúlyt. Mihez kezd az érett, sikeres férni, ha rájön, hogy imádott gyermeke drogfüggő? Miért felelős és miért nem, hol a határ, amit már nem léphet át? Hogyan viszonyuljon a problémához, mit tudhat erről és mit választhat ilyenkor egyáltalán? A töredezett szerkesztésű dramaturgia nem csak időérzékünkkel, de empátiánkkal is játszik, így hol a csapdában vergődő, egyre züllő tinédzserért, hol az elkeseredett és dühös, mégis feltétel nélkül szerető szülőért aggódunk.

A film az érintettek közreműködésével készült, de ez nem vált feltétlenül a hasznára. A terápiás jelleg mindenesetre nem is lehetne nyilvánvalóbb. A felnőttet alakító Steve Carell és a kamaszt megformáló Timothée Chalamet egyaránt nagy átéléssel játszik, azonban az egész helyzet szépelgő és kissé papírízű marad. A tolakodóan érzelmes zene és a glamúros hangulat könnyen fogyasztható, költői családregényt eredményez, mely csak elnagyolt képet ad problémáról. Pedig a környezet tehetetlenségének tragédiája izgalmas, kevésbé feldolgozott téma, melybe bátran bele lehetett volna menni ennél keményebben is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13979