KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Robert Altman: McCabe és Mrs. Miller

Téli álom

Pápai Zsolt

Altman rendhagyó westernjének hőse kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős.

 

Robert Altman nem sokkal azelőtt, hogy a papírmasé-díszletek és kirakatkonfliktusok között játszódó Buffalo Bill és az indiánok című anti-westernjével a maga részéről megadta a kegyelemlövést Hollywood legnagyobb múltú és rangú műfajának, elkészített egy másik, realisztikusabb tónusú vadnyugat-parafrázist is. A hagyományos zsánerekkel mindig is kedvtelve játszadozó rendező közvetlenül első igazi nagy dobása, a M.A.S.H. mozibemutatója – és sikerének realizálódása – előtt kezdett hozzá a többek által egyik legjobb munkájaként aposztrofált McCabe és Mrs. Millerhez.

Altmannak az ötvenes évekbeli pályakezdése után bő másfél évtizedet kellett várnia arra, hogy ironikus műfajjátékaira a szélesebb közönség is vevő legyen, igaz, még a karrierje hetvenes évekbeli hirtelen beizzását követő időszakban is érték kudarcok. A műfaji dekonstrukció nagypapája nem egyszer rosszul térképezte fel a közönség ízlését és tűréshatárát, ezért gyakran sikerültebb művei is évekig parkolópályára szorultak. A McCabe és Mrs. Millernek ugyan mára stabil helye lett a kánonban, a maga korában azonban ellentmondásos volt a fogadtatása. A nagyközönség érdektelenségének megvolt az oka, Altman ugyanis alaposan újraírta a műfaji sztenderdeket, emellett a hangsávon végzett kísérleteivel is kihívta maga ellen a kényelmesebb nézők ellenérzéseit.

Egy frissen alapított kisvárosban a bordélynegyed felhúzását végző John McCabe bizniszét nem nézik jó szemmel a környéken befektetésekre vadászó nagyhatalmú vállalatok prominensei, ezért lelépési összeget ajánlanak fel hősünknek, aki azonban visszautasítja azt – látható, a sztori nagy meglepetésekkel nem szolgál, voltaképpen egy a néhány klasszikus westernrecept közül, a hagyományos történetet azonban korántsem hagyományos tálalásban mutatja be a rendező. Már az is meglepő, hogy a cselekmény helyszínét délnyugatról északra, a prériről hatalmas hegyek övezte alternatív miliőbe telepíti, leginkább nagyratörő és leglátványosabb vállalkozása azonban a klasszikus hőstípus deheroizálása. A mese centrumában álló McCabe – bár kezdetben nem így látszik – jószerivel mindenben ellentéte a westernek hősfiguráinak. Érdekközpontú és kisstílű haszonleső, gyáva és tehetetlen szájhős, akinek ugyan semmi sem drága, ha nem sejt veszélyt, de riadtan menekül a tényleges konfrontációk elől, aki – ha már nagyon muszáj – lesből céloz, de így is csak véletlenül talál, és aki még a belé szerelmes kurvát sem képes megtartani.

A McCabe és Mrs. Miller nem csupán a legfontosabb műfaji jegyek dekonstruálása miatt figyelemre méltó darab, hanem a rendhagyó operatőri és hangmérnöki munka miatt is. Zsigmond Vilmos rendkívüli plaszticitású kompozíciók sorát bűvöli vászonra, melyek olyan jelentős direktorokat inspiráltak a későbbiekben, mint Stanley Kubrick (aki a Barry Lyndonhoz merített ihletet Altman filmjéből) vagy John Boorman (aki a Gyilkos túrában már Zsigmondra támaszkodott). A számos mívesen kivitelezett jelenet közül is kiemelkedik a húszperces zárlat, a lassan szállingózó hóban lefolyó leszámolás-szekvencia, amelyben Altman álomszép képek kíséretében küldi nyugovóra hőseit és az egész westernműfajt.

A fényképezés mellett revelatív a hang használata is. Altmant már pályája elejétől intenzíven foglalkoztatta a filmi kifejezésmód valamennyi területe, és a hetvenes évek elejétől mind többet kísérletezett a hangsávval. Ez irányú ténykedése az évtized derekán a forradalmian új technikát alkalmazó Nashville-ben jutott a csúcsra (a filmben nyolc sávra rögzítették a hangot, így a keveréskor a háttérben folyó beszélgetéseket is érthetővé tudták tenni, miközben megmaradt az eredeti kakofón hangzás), de a hangsáv manipulációját már a McCabe és Mrs. Millerben elkezdte: dialógusok, zajok és zörejek soha korábban nem szólaltak meg hollywoodi filmben oly realisztikusan, mint itt. Számos oka van tehát annak, hogy a rendező és David Forster producer hol érdekesebb, hol lapos audiokommentárja, egy kurta korabeli werk és egy előzetes kíséretében kiadott McCabe és Mrs. Miller magyarországi ősbemutatója még három évtizeddel a film megszületése után is fontos esemény legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2170