KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Horrorra akadva

Kovács Marcell

 

Igazán nem mondhatjuk, hogy a könnyed kikapcsolódást kereső mozinéző teljesíthetetlen követelményeket támasztana egy szerény, különösebb ambícióktól szemmel láthatóan mentes paródiával szemben. Fontos, hogy a karikatúrák rögtön felismerhetőek legyenek, jópofa szereplőkre van ezen kívül szükség, meg másfél órán keresztül többé-kevésbé kitartó lendületre. És nem árt, ha időnként nevetni lehet.

A hollywoodi feketék második vonalában tüsténkedő öt Wayans fivérből három által jegyzett produkció a kívánalmak közül sajnos csak az elsőnek képes maradéktalanul megfelelni, de az is inkább válik kárára, mint előnyére.

A Sikoly és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron sztoriját vegyítő cselekményhez humorban a feka vígjátékok, a Farrelly-féle hasmenéses stílus és kisebb mértékben a ZuckerAbrahamsZucker klasszikus iskola gegjei társulnak. Hogy a kifinomult szellemesség kimaradt az összetevők közül, még egyáltalán nem jelentene problémát, a saját, önálló világ hiánya már annál inkább. A Mátrixszal előhozakodni egy tini-horror paródiában pedig szerintem kifejezetten kínos.

A Nyasgem című ötletes első rendezésében a hetvenes évek fekete-krimijeivel viccelődő Keenen Ivory Wayans most semmit sem bízott a véletlenre: nyilvánvaló témából nyilvánvaló eszközökkel készített egy nyilván sikeres vígjátékot, hiszen a Miramax már gyártja is a folytatást. Csakhogy a Sikoly típusú filmek éppen arról szóltak, hogy a horrorfilm, közelebbről a nyolcvanas években divatos, riadt tizenéveseket gyilkolászó slasher alműfaj sablonjait ironikusan, sok idézőjellel hasznosították újra. Amikor a Horrorra akadva kifigurázza ezt a vonulatot, egy már kész paródiát parodizál tehát, a könnyed kikapcsolódás helyett unottan bambuló nézőben felvetve ezzel a kérdést: minek?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3129