KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie

Kulin Ferenc

 

A közízlésnek kell eldöntenie, menynyire szükséges beavatkozni a pornográf vagy erőszakot sugalló termékek terjesztésébe. Ha a közvélemény demokratikus közvetítőrendszerrel kifejezésre juttatja, hogy tiltakozik az ilyen termékek terjesztése ellen, akkor ennek megfelelően korlátozni kell a terjesztést, ha a közvélemény elnézőbb, akkor a szabályozásnak is rugalmasabbnak kell lennie. Nem hiszem, hogy bármiféle teóriával körülírható lenne, hogy mi az ami káros, és mi az ami nem, hiszen maguknak a szóban forgó termékeknek a meghatározása is nagyon problematikus. Nem lehet pontosan eldönteni, melyek azok a termékek, amelyek a személyiség fejlődését károsan befolyásolják. Hiszen maga a téma, a szeretkezés, a gyilkolás éppúgy megtalálható a legmagasabb rendű, mint ahogy a legalantasabb irodalomban vagy filmekben. Ennek ellenére kétségtelenül működik mindnyájunkban olyan, csalhatatlannak tűnő ítélőképesség, amely egy konkrét tárgyról meg tudja mondani, hogy az alantas-e vagy esztétikus. Épp ezért csak a mindenkori sensus communis jelölheti ki e termékeknek forgalmazási módját. Természetesen csakis a forgalmazásról van szó, hiszen az emberi jogokat korlátozná, ha én előírnám bárkinek, mit fogyasszon vagy mit ne. Elvileg az is megtörténhet, hogy a parlament törvényben szabályozza a forgalmazás kérdését. Hozzátenném azonban, hogy én magam, és jelenleg a kulturális bizottság sem támogatna ilyen kezdeményezést. Nem kívánjuk törvény szintjére emelni azt, ami tökéletesen elintézhető egy minisztériumi rendelet megalkotásával. Mindaddig, amíg meg nem győződünk arról, hogy a már meglévő jogszabály, a miniszteri utasítás tartalma miatt elégtelen ahhoz, hogy végrehajtsák, addig nem kell másfajta jogszabályt hozni.

Egyébként pedig a személyes véleményem az, hogy a probléma túl van méretezve. Ugyanis hiába korlátozzuk mi az újságosstandokon a fedetlen keblek és nemi szervek képeinek a forgalmazását, amikor a műholdas tévéken keresztül naponta több órán keresztül ömlik elsősorban a horror, de a szex is. Van olyan területe ennek a műfajnak, amely tökéletesen szabályozhatatlan, mert a magyar jogalkotásnak nincs módja arra, hogy az éteren keresztül érkező adásokba beleszóljon. Ezért önámítás ha azt hisszük, hogy a nyomtatott sajtó ellenőrzésével ez a probléma megoldható. Szerintem az „erkölcsi fertő”, az „ízlés el-posványosodása” nem megállíthatatlan, azt gondolom, hogy most olyan fertőzést kapott a kultúra, amit túl kell élnie, ki kell hevernie. Egészen biztos, hogy pár év után ez a gond már nem úgy fog jelentkezni mint ma, amikor az újszerűség, a tiltott jelleg miatt rendkívüli az érdeklődés az ilyen termékek iránt. A felfokozott érdeklődés természetes, és ugyanilyen természetes lesz ennek az érdeklődésnek az elhalása is.

 

Lejegyezte: Kovács András Bálint


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 11-12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4064