KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Betörő az albérlőm

Pápai Zsolt

The Ladykillers – brit, 1955. Szereplők: Alec Guinness, Peter Sellers, Katie Thompson. Rendező: Alexander Mackendrick. Forgalmazó: Caesar Film International. 91 perc.

 

A második világháború után a nagy európai filmgyártások igyekeztek konkurálni a hamar túlhatalmúvá nőtt Hollywooddal, és erőfeszítéseiket néhol siker koronázta. Mindenekelőtt Nagy-Britanniában, ahol a kicsi Ealing és a Hammer Stúdió ért el eredményeket. Mindkettő inkább műfaji filmekben utazott – az Ealing a vígjátékok, a Hammer a fantasztikus filmek műhelye volt –, de alkotóik érzékenyebb kérdéseket is megpendítettek, és az ilyenektől elzárkózó, a konzervativizmus erődjébe húzódó briteket heveny társadalomkritikával lepték meg.

Az Ealing egyik büszkesége a stúdió végnapjaiban készült Mackendrick-darab öt gengszterről, akik egy idős hölgyhöz albérlőnek bejelenkezve készülnek hatvanezer fontot érő rablásukra. A film könnyed hangvételű, slapstick-elemekkel feldúsított komédia – illetve bujtatott politikai–társadalmi szatíra, tele szimbolikus képekkel (a nyitójelenetben Churchill akvarell-portréját mossa az eső) és jelenetekkel (a demokratikus döntéshozási mechanizmust az expozícióbeli szavazási procedúra figurázza ki, ahol a végső szót a banda legostobább tagja mondja ki; a teázási szokások gyilkosan ironikus bemutatása a bornírt hagyománykövetés paródiája). A Betörő az albérlőm politikus, ráadásul kőkeményen politikus darab, a bemutató után egyes kritikusok az öt gengszter figuráját egyenesen a világháború utáni munkáspárti kormány minisztereinek a karikatúraiként értelmezték.

Az eredeti cím – The Ladykillers – szoknyabolondokat jelent, de itt tükörfordításban is értendő: ez a geg rögtön megadja az alaphangot. A film egyik jellegzetessége a több – stiláris, hangulati, műfaji – regiszteren folytatott játék. Nagy formatudatossággal elkészítetett thrillervígjátékot látunk, amelyben a realista tónust itt-ott expresszionista stilizáltságú, illetve fagylaltszín képek váltják. Mackendrick formátumát mutatja, hogy akkor, amikor ennek még egyáltalán nem volt divatja, párbeszédbe kezdett a filmtörténeti hagyománnyal, és szövegközi idézetek sorát (M – Egy város keresi a gyilkost, Nosferatu) emelte be.

Műve a szerkesztés iskolapéldája, ami abból is kitetszik, hogy nem csak stilárisan homogén, hanem a különböző komikumtechnikákat tekintve is. A rendező bravúrosan bolondozik, helyzet- és jellemkomikum egységére épít. Különösen izgalmas, hogy a cselekmény orompontjain egyfelől nagy szerepet juttat a véletlendramaturgiának, másfelől a figurák történetbeli beágyazottságával alapozza meg a fordulatokat: a két központi karakter – a naiv házinéni és a bonyodalmat elindító Marcus professzor – mellett valamennyi toldalékalak igazi csapatjátékosként dolgozik a sztori mozgásban tartásán. Szerepük nem merül ki abban, hogy színesítsék a történetet, vagy dramaturgiai kitérők apropójaként szolgáló akciókat hajtsanak végre, elég csupán a mindig gyanakvó Mr. Harveyre gondolni, aki a film mértani közepén kételyeit artikulálva visszakormányozza a tutiba induló gengsztereket a kiindulópontra, és ezzel újraizzítja a mesét, de említhető az elbűvölően ostoba és megejtően galamblelkű Mr. Norton is, aki lomha pálfordulásával a történet megoldásában játszik főszerepet.

Bár jó néhány örökzöld pillanat akad (például a házinéni kanárija utáni hajsza szekvenciája, vagy a gengszterek és vénkisasszonyok közös teázásának jelenete), a film némely poénja mostanra megkopott, nem beszélve arról, hogy a már ötven évvel ezelőtt is helyi érdekűnek tetsző gegeket – van belőlük néhány – a mai magyar néző vélhetően nem érti. Mégis, ezzel együtt, a Betörő az albérlőm fontos, ma is ütős film, megformáltságát illetően a tökéleteshez közelít – nem véletlenül hívták meg Mackendricket a premier után Hollywoodba, ahol antréként leforgatta A siker édes illatát, minden idők egyik legjobb noirját.

Extrák: előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9151