KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frost/Nixon

Forgács Nóra Kinga

Frost/Nixon – amerikai-brit-francia, 2008. Rendezte: Ron Howard. Írta: Peter Morgan. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Frank Langella (Richard Nixon), Patty McCormack (Pat Nixon), Michael Sheen (David Frost), Mark Simich (Hugh Hefner). Gyártó: Imagine / Relativity Media / Studio Canal / Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

Akárcsak a George Clooney-féle Good Night, and Good Luck esetében, a televízió szerepének analízisére ezúttal is a huszadik századi amerikai történelem jelentős politikai botrányainak egyike ad apropót. Az amerikai CBS csatorna (h)őskorát felidéző és a McCarthy szenátor elleni médiacsatának korhűen fekete-fehérben emléket állító Clooney-film tévés hősöket teremtett, és a hamis politikai propaganda leleplezésének, valamint az alkotmányosság védelmének etikai súlyát állította a figyelem középpontjába. Ron Howard más céllal nyúlt (A királynő forgatókönyvét is jegyző) Peter Morgan komoly sikereket aratott Forst/Nixon című színpadi drámájához.

Howard adaptációja David Frost brit médiasztár Nixon elnökkel készített interjúsorozatának eseménytörténetét meséli el, az egyik oldalon Frost rendhagyó, látszólag anyagi bukásra ítélt médiavállalkozását és stábja szakmai ambícióit, a másik oldalon a Watergate-botrányon elvérzett elnök belső értékválságát bemutatva. A rendező a tisztán játékfilmes történetmondást dokumentarista eszközökkel dúsítja, a „show” két hőse, Nixon és Frost emberi drámáját pedig a határozott állásfoglalás igénye nélkül ábrázolja, megőrizve figuráival szemben az egészséges ambivalenciát. A médiareflexiót új szemponttal gazdagítja, a közvetített közelképben ragadva meg a televízió hatásának titkát: nem Nixon nyilvános vallomása, hanem öngyűlöletet sugárzó arcának háztartások millióiban megjelenő képe fog a nézők emlékezetébe vésődni.

Ezek a vonások a film legfőbb erényei, és hatásának legfőbb próbakövei is egyben, mivel a hős-ellenhős pólus lassú felszámolása és a dokumentarista keret megnehezíti a nézői azonosulást, a Nixont (mégoly jól) alakító Frank Langella arcáról készült közelik pedig semmiképpen nem tudják helyettesíteni Nixon arcának premier plánjait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9639