KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A sötétség határán

Baski Sándor

Edge of Darkness­ – amerikai-brit, 2010. Rendezte: Martin Campbell. Írta: William Monahan és Andrew Bovell. Kép: Phil Meheux. Zene: Howard Shore. Szereplők: Mel Gibson (Thomas Craven), Caterina Scorsone (Melissa Conway), Danny Huston (Bennett), Ray Winstone (Darius Jedburgh), Bojana Novakovic (Emma Craven). Gyártó: Warner Bros. / BBC Films. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 108 perc

 

Nyolc évnyi kihagyást követően – a Jelek óta inkább csak rendezői karrierjét építette és személyes reputációját rombolta – Mel Gibson ismerős szerepben, illetve szerepekben tér vissza. A sötétség határán-ban szinte a teljes, a ’90-es évek során bemutatott repertoárját felidézi, a bosszúszomjas akcióhőst (Visszavágó), az elkeseredett apát (Váltságdíj, A hazafi) és a politikai konspirációk közepébe csöppent, nem ok nélkül paranoiás kisembert (Összeesküvés-elmélet). Megfáradt-kiégett bostoni rendőrt alakít, aki, lánya halála ügyében nyomozva, egy illegális tevékenységeket folytató – konkrétan: atomfegyvereket gyártó –, kormányzati körökkel együttműködő óriáscéggel kerül szembe.

Feltűnik a műfaj minden kötelező kelléke, kezdve a Cég bosszújától rettegő informátoroktól, a machinációikat elegáns felhőkarcolókból irányító korrupt figurákon át a főhőst a nap 24 órájában követő, sötétített szélvédőjű, fekete autókig, de a történet fordulatait is könnyedén ki lehet számítani. Martin Campbell, akarva-akaratlanul, egy régimódi – bár helyenként kifejezetten stílusos – thrillert forgatott; ebben rejlik filmjének bája, de ez egyben a legnagyobb hibája is.

A történet eredetije, az azonos című, 1985-ben bemutatott sorozat, amelyet máig a brit televíziózás legjobb drámái közt tartanak számon, és amelyet szintén Campbell rendezett, még jóval több volt szimpla krimi-thrillernél – a hidegháborús állapotokra, a Reagan-Thatcher-érára, és a nukleáris energiával kapcsolatos félelmekre reagált, viszonylag realista stílusban. A téglával Oscart nyerő William Monahan forgatókönyve próbálja ugyan aktualizálni a témát – a filmbéli Northmoor hasonlít is a Halliburton-féle, hírhedt kormányközeli cégekre –, de A sötétség határán mint politikai thriller, meglehetősen ártalmatlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10108