KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nömadak Tx

Baski Sándor

Nömadak Tx – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Harkaitz Martinez de San Vicente, Igor Otxoa, Pablo Iraburu. Kép: Raúl De la Fuente. Zene: Oreka Tx. Szereplők: Igor Otxoa, Harkaitz Martinez de San Vicente. Gyártó: Arena Comunicación. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 89 perc.

 

A zene az emberiség közös nyelve, amelyen keresztül egymástól kontinensnyi távolságra élő kultúrák is képesek párbeszédre lépni – ezt a leírva meglehetősen közhelyes gondolatot próbálja illusztrálni két baszk népzenész, Harkaitz Martinez de San Vicente és Igor Otxoa. Egy tradicionális ütős hangszeren, txalapartán játszanak, amelynek fő jellegzetessége, hogy megszólaltatásához két ember szükségeltetik, akik egymásra reagálva, improvizatív stílusban, közösen teremtik meg a ritmust. Martinez és Otxoa számára a txalaparta nem egyszerű hangszer, kommunikációs instrumentum is egyben, segítségével nemcsak ők képesek egymásra hangolódni, de a világ bármely pontján be tudnak kapcsolódni a helyi (nép)zenei áramlatokba. Bizonyítandó mindezt körbeutazták a keleti féltekét, Indiától Lappföldön és a Szaharán át Mongóliáig, hogy együtt zenéljenek többnyire amatőr, saját kulturális hagyományaikat még őrző népzenészekkel.

Az utazásról készülhetett volna beszélőfejes interjúkkal körített, etnografikus igényű dokumentumfilm is, a Nömadak Tx – a cím baszk nyelven egyszerűen nomádot jelent – azonban inkább egy klipszerű road movie lett. A fellépő művészek helyett a zene és a képek mesélnek – az operatőri munka a zord körülmények ellenére is lenyűgöző –, sokszor a szereplők monológjait is a hangszer hipnotikus ütemeinek ritmusára vágják a szerkesztők. A Nömadak Tx így legalább annyira rokona az Isztambul zenei térképét megrajzoló Fatih Akin-filmnek (Át a hídon – Isztambul hangjai), mint a Baraka vagy a Dogora vizuális szimfóniáinak. Utóbbiaknál azonban jóval könnyedebb, gyors ritmusa, klip-esztétikája, pár perces epizódokból felépített jelenetei révén még a zenei élményeit a YouTube-ról szerző generáció igényeivel is tökéletesen kompatibilis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10362