KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszichothriller

A pszichothriller

Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET]

Varga Zoltán

A pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, holott világmagyarázata nem a természetfölötti rémségekre, hanem nagyon is valóságos társadalmi, családi defektekre épül.

„Ki is vagyok én itt?” – teszi fel a zavarba ejtő kérdést A mostohaapa címszereplője, aki egy óvatlan pillanatban másnak adja ki magát állítólagos szerettei előtt, mint akinek addig hitték. Nevelt lánya, Stephanie ugyan mindig is gyanakodott, hogy Jerry sötét titkot őriz, s talán ő az a családirtó mostohaapa, aki egy éve nyomtalanul eltűnt, alkalmasint éppen azért, hogy újabb családba beházasodva ismét ölhessen. Joseph Ruben pszichothrillerének emblematikus mozzanata a telefonbeszélgetés során vétett elszólás, ami leleplezi Jerryt, s egyúttal a műfaj gondolatvilágáról és dramaturgiájáról is sokat elárul. A pszichothriller az ember identitását, lelkivilágát, elméjét kezeli a legnagyobb rejtélyként, pontosabban – más szemszögből – a legnagyobb veszélyforrásként; beteg elmék labirintusában kalauzol minket, s a fenyegetésüket körülszövő félelem és gyanakvás természetét térképezi. A mostohaapa önleleplező elszólása az erőszak lavináját indítja el – míg ez idáig a fokozatos feszültségépítést preferálta a film hatásmechanizmusa, a csúcsponton hagyja előtörni címszereplőjéből a mészárost, mintegy azt jelezve, hogy a lélektani hadviselés végül óhatatlanul fizikai összecsapásokban éri el tetőpontját. A pszichothriller bő fél évszázados sikertörténete során ezt számtalanszor láthattuk megvalósulni, ám a műfaj érdeklődése elsődlegesen nem a kiontott vérre, hanem az emberi psziché sötét oldalára irányul.

Ennek ellenére a pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, jóllehet a két zsáner nem szükségszerűen, nem általában véve mutat átfedést – sokkal inkább bizonyos alkotások műfaji besorolhatóságának többértelműsége ad okot e szomszédság feltételezésére. Ilyenek azok a horrorfilmek, amelyek lebegtetik a lehetőséget, hogy az általuk bemutatott abnormalitás nem fantasztikus jelenség, hanem egy bomlott elme rendellenes működésének terméke, legyen szó átváltozástól rettegő hősnőről (Macskaemberek), boszorkányokat vizionáló fiatalasszonyról (Rosemary gyermeke), vagy kísértetekkel cimboráló családapáról (Ragyogás)…

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11109