KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Feküdj le kutyákkal...

Csejdy András

Meleg van, a város elviselhetetlen, el kéne húzni – évről-évre ugyanez ismétlődik, ugye. Mert kevés a kerthelyiség és sok a turista, vastag a levegő és büdös a tömegközlekedés, a metró ritkán, a mentő gyakran jön, barátok helyett üzenetrögzítőkkel beszélünk. Kontinenstől független, generáltipikus alaphelyzet, a meteopaták depressziósan kóvályognak a szaunatikus metropoliszokban és tengerzúgásról meg patakcsobogásról fantáziálnak. A Feküdj le kutyákkal egy New York-i meleg fiú szabados nyarának dokumentálása: Tommie a Times Square-n szórólapozik a színházjegyért sorbanállók között, nyafog és elege van, aztán gondol egyet, bevágja magát egy ikerpár dzsipkabriójának hátsó ülésére és Provincetownba teszi át székhelyét. A telepeskorabelire díszlettervezett makett-üdülő a homoszexuális közösség vágyainak netovábbja, paradicsom és vidámpark, vurstli, szafari meg szanatórium egyben. A nyalka legények alkalmi munkákból tengetik a nyarat, lezserül ismerkednek, hatalmasakat kefélnek és tobzódnak a beach-en, hogy végül szeptemberben visszadzsippeljenek a realitásba, ahol hónapokon keresztül zaftos és felhőtlen emlékeikből élve várják a lehetőséget az újrázásra.

Barátunk, a zömök, vörös filmes kamerát és stábot vitt magával, hogy celluloidra rögzítse az üdülést. Wally White nemcsak írta és rendezte és gyártotta ezt a homoerotikus vígjátékot, hanem végig is főszerepli a történetet, ami viszont kézen-közön elveszett: ha egy mozinak nincs üzenete, felőlem oké, ha nüansznyi apróságokkal telik a szalagon a drága idő, még azzal sincs semmi baj, s hogy egy fontos szubkultúra szokásvilágába kalauzol a szerző, direkt öröm, de hogy másfél órán keresztül homokbadöngölésekről és hanyatthomlok keresztbekúrásokról szóljon a tűzforró, habkönnyű nyári mese, az bizony édeskevés a boldoguláshoz. A dramaturgia tökéletes hiányát nem mentik a mesterkélten művészies kiszólások, a direktbe vicces, musicales trükkök, sem az a kivételesen kvázi-hiteles részlet, amikor hősünket egy vírus leveri a lábáról, és megijed, hogy elkapta a rettegett betegséget... Ez a divatjamúlt euro-diszkóval nyakon öntött film nem csupán együgyű – idegesítően ügyetlen. „Minden boldogság valakinek a kárára történik” – bölcselkedik egy helyütt az egyik ropogósra sült amorozó. Itt speciel a nézőére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=113