KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felhők felett

Árva Márton

Post tenebras lux – mexikói, 2011. Rendezte és írta: Carlos Reygadas. Kép: Alexis Zabe. Szereplők: Adolfo Jimenez Castro (Juan), Nathalia Acevedo (Natalia), Willebaldo Torres (El Siete), Gyártó: No Dream Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 115 perc.

A mexikói Carlos Reygadas első három nagyjátékfilmjével fél évtized alatt bebetonozta helyét a nemzetközi fesztiválok elitművészeinek körében. Díjakkal szegélyezett útja során kialakította félreismerhetetlen, a narratív elemek helyett a természet és az élőlények megfigyeléséből kiinduló, erős atmoszférájú, elnyújtott életképekre támaszkodó szerzői fogalmazásmódját. Meditatív időélményt kiváltó munkáiban az ábrázolt miliő földhözragadtságát magasztos líraiságba emeli, az esendő figurák botlásai mögött pedig nagyszabású spirituális próbatételeket sejtet.

Reygadas negyedik filmje, amivel munkásságának második fél évtizede zárul, másfajta hozzáállást sugall. Noha a korábbi tételekhez hasonlóan itt is kirajzolódik egy minimális narratíva (legtöbbször egy jómódú kétgyermekes család hétköznapjainak epizódjait látjuk, melyek közé egy ponton egy betörés és egy végzetes lövöldözés ékelődik be), mégis a film túlnyomó többségét kitevő jelenetek beilleszthetetlenek egy ok-okozati sorba, és sokkal inkább engedelmeskednek egy tisztán fogalmi vagy élményszinten szerveződő kísérleti megközelítésnek. A mexikói táj expresszív képei nyugvópontként választják el a történet stációit, ami az angol futballedzéstől a francia szexklubon át egy animált ördög feltűnéséig vezet, miközben feltárul a Tolsztojtól Pókemberig, majd Hegeltől a Rózsaszín párducig ívelő, a szubjektív asszociáción kívüli magyarázatot nem feltételező kulturális utalásrendszer. A szerző a vizuális stilizációt (a szinte végig jelen lévő torzító optikát, az alsó gépállást és a ma szokatlan képarányt) és a szöveges leírást (a haldokló apa monológját) is bevetve képez le egy különleges mentális struktúrát, amivel tulajdonképpen a szubjektív érzékelés folyamatába nyújt betekintést. A Felhők felett Reygadas legszemélyesebb munkája, mindenekelőtt jelenetekbe sűrített élményleltár és nosztalgikus rácsodálkozás az emberi létezésre. Így tartalmi és formai tekintetben is sokat örököl a művész korábbi darabjaiból, de az ismert megoldásokat még radikálisabbá téve építi tovább az életművet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11376