KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Női fény

Soós Tamás Dénes

Clair de femme – francia–olasz–nyugatnémet, 1979. Rendezte: Costa-Gavras. Szereplők: Yves Montand, Romy Schneider, Lila Kedrova. Forgalmazó: Mirax. 98 perc.

 

A szmört – mondja az alkoholista kutyaidomár a játékidő során szinte végig részeg Michelnek –, a szerbek szava a halálra, és sokkal jobban kifejezi annak lényegét, mint a fennköltebb hangzású francia variáns. Costa-Gavras filmjének akár mottója is lehetne ez a vargabetűkkel teli, borgőzös párbeszéd: alig vagyunk túl Michel (Yves Montand) és Lydia (Romy Schneider) közhelyes találkozásán (taxiajtóval csapják ki a bevásárlószatyrot a nő kezéből), máris gyász sújtotta életekről meg alattomos halálról folyik a diskurzus. A Női fény egyértelműen Gavras legfurcsább filmje, ami nem kis teljesítmény A nyaktiló ismeretében: az intellektuális politikai bűnfilmekre szakosodott rendező olyan melankolikus melodrámát rendezett, ami önmaga paródiájának is beillik. Lehetetlen megállapítani, hogy direkt szabotálja-e Gavras a nézőstimuláló dramaturgiai fogásokat, vagy csak azért rendez ilyen modorosan és élettelenül, mert nem otthonos ebben a műfajban.

Naiv szerelmesek helyett gyötrődő intellektuelekről mesél, akik között nem is annyira a kölcsönös vonzódás, mint inkább a szenvedés megosztása teremt kapcsolatot. Michel a feleségét, Lydia a lányát vesztette el, kínjukon a gyorsan szőtt románc önámításával enyhítenek. A színjáték beismerése ellenére se csüggedt, csak abszurd a hangulat: a kitartóan vedelő Michel boldog-boldogtalanba beleköt, gúnyolja a burzsoákat, a japán turistákat, a szenvedésre berendezkedett zsidókat, a halálra váró artistákat. Közben a night club színpadán majom táncol az optimizmust jelképező rózsaszín kutyával: az ebidomár Galba főművében – mondja a részeg csapos a magát cinikusra ivó Michelnek – benne van minden: „gúny, megalázottság, lét-nemlét kérdése”. Michel pusztán gusztustalannak titulálja. Kérdéses, hogy a Női fény szerzői önreflexió-e – mindenesetre a fináléra kiderül, mit gondol létről, nemlétről a rendező. Hotelszobában, magányosan terül el az artista teteme. A majma ölelgeti, majd bekapcsolja a gramofont: táncra kéri a rózsaszín ebet. Nem csak alattomos, de groteszk is ez a szmört.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11607