KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő

Tüske Zsuzsanna

Her – amerikai, 2013. Rendezte és irta: Spike Jonze. Kép: Hoyte van Hoytema. Zene: Owen Pallett. Szereplők: Joaquin Phoenix (Theodor), Scarlett Johansson (Samantha), Amy Adams (Amy), Chris Platt (Paul), Rooney Mara (Catherine). Gyártó: Annapurna Pictures. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 126 perc.

A hús-vér magányos férfi és a mesterséges eredetű, női tulajdonságokkal felruházott, hétköznapi használati eszköz képtelen románca korszakokon és országhatárokon átívelve találja meg helyét újra és újra a mozivásznon. Legismertebb darabjában, a szokatlan hangolások mesterének, Marco Ferrerinek 1980-as években készült I Love You-jában Christopher Lambert fogja szerelmes hévvel a veszett fejsze nyelét, füttyszavára felelgető kulcstartójának udvarolva. 2013-ra egy másik, ezúttal tengerentúli szürrealista mágus, Spike Jonze megfosztja a vágy titokzatos tárgyát eddig is jelzés értékű testétől, bővíti szókincsét, sőt önálló tudattal ruházza fel. A vélhetően nem is olyan távoli technológiák világában él Theodore, a megtört szívű, elvált író, aki főállásban idegenek személyes leveleiért felel, a magánéletben azonban sem ápolni, sem kiheverni nem tudja volt feleségével való kapcsolatát. A megoldás egy napon az ölébe hullik egy női hangon megszólaló érző, gondolkodó, ám test nélküli operációs rendszer, Samantha formájában, akivel mélyebb kapcsolatot kezd áplolni, mint bármely lélegző emberi lénnyel.

A nővel Jonze a 21. századi kommunikációs formák és technológiák (lásd arctalan csetelés és az olyan intelligens applikációk, mint az Apple Siri-je) ürügyén inkább az emberi kapcsolatok építésének újfajta módszereiről beszél, az érzelmi közelségről és eltávolodásról. A rendező bizarrság és bravúrok tekintetében nem múlja felül francia elődjét, hiszen a felhasználó igényeihez idővel alkalmazkodó szoftverek akár a nem túl messzi jövőbe, egy valódi Samantha születése felé is mutathatnak, ugyanakkor cizelláltabb eszközökkel bontja ki központi metafóráját. Jonze legújabb remekét (akárcsak legutóbbi munkáját, a szintén másik világ felé forduló, különc hőssel dolgozó Ahol a vadak várnakot), nem csak bájos játékosság de egyszerre finom melankólia es édesbús szépség hatja át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11646