KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Köszönöm, jól!

Kránicz Bence

Dakujem dobre – szlovák-magyar, 2012. Rendezte: Prikler Mátyás. Írta: Prikler Mátyás és Marek Lescák. Kép: Peter Balcar és Milan Balog. Zene: Dusan Kozák. Szereplők: Mokos Attila (Attila), Miroslav Krobot (Miroslav), Várady Béla (Béla), Zuzana Mauréry (Zuzana). Gyártó: MPhilms. Forgalmazó: Cirko Film Kft. 133 perc.

 

A 2011-es Filmszemlén nálunk is vetítették Prikler Mátyás főiskolásként forgatott, azonos című kisfilmjét. Akkor a Diákzsűri fődíját kapta a szlovákiai magyar rendező munkája, ami eleve nagyjátékfilmnek íródott, és éppen a fesztiválsikerek hatására készülhetett el az eredetileg tervezett változat. A több mint kétórásra hízott végső verzió lehetőséget adott Prikler számára, hogy a gyerekei által idősotthonba száműzött nagypapa rövidfilmes története mellett két, hasonlóan nyomasztó szituációt mutathasson be, társadalmi tablóvá kerekítve a cseppet sem irigylésre méltó, ám túlontúl ismerős élethelyzeteket.

A hosszú beállításokban kibontakozó, Dogma-stílben alulvilágított jeleneteket szemlélve semmiképp sem a filmtörténet vidámabb darabjai ötlenek fel a nézőben. A Köszönöm, jól! előképeit inkább Tarr Béla korai szociodrámái, Robert Altman sokszálú mozaikfilmjei és a kortárs román mozi jeles alkotásai között kereshetjük. Noha az ábrázolt sorsképletek egyetemesek, az átható kelet-európai depresszió az utolsó füstszagú faliszőnyegen is érezhető – az első perctől kezdve tudjuk, hol járunk. Abban a hétköznapi purgatóriumban, ahol egy családi vitában pillanatok alatt húsbavágóan kegyetlen, visszavonhatatlan mondatokat vághatnak egymás fejéhez a magukból kikelt rokonok, és ami akkor sem igen lenne elviselhetőbb, ha éppen nem sújtaná gazdasági válság a vidéket. A kihűlő érzelmek és szétcsúszó életek erős színészi pillanatokat eredményeznek, a ragyogó szereplőgárdából talán a kidobott férjet alakító Mokos Attila emelhető ki külön. Számos erénye mellett Prikler elsőfilmje kijózanítóan hathat a magyarországi néző számára, amennyiben viszonylag problémamentesnek mutatja a szlovák-magyar viszonyt, ráirányítva a figyelmet arra, hogy a nemzetiségi kérdés mit sem számít, ha az emberi együttélés alapjaiban bizonyul lehetetlennek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11685