KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Szuperhősök: dömping és fordulópont

Bayer Antal

Sokak számára a képregény egyenlő szuperhőssel. Nem csak Amerikában van ez így, elég benézni egy budapesti képregénybörzére, hogy meggyőződjünk róla, nálunk is vannak bőven rajongók, akik el sem tudják képzelni, hogy a Marvel és a DC kiadványain kívül más is érdemesíthető érdeklődésükre. Úgy tűnik azonban, hogy egyeseknél a képlet fordítva is működik: szuperhős egyenlő képregény, amin viszont érdemes elgondolkodni.

Superman 1938-as színre lépésétől kezdve az amerikai comic book egyik meghatározó zsánere a szuperhősöket felvonultató, fantasztikumban bővelkedő kaland lett. Bár sok más műfajnak is voltak jó évei (vadnyugati, háborús, horror, romantikus, humoros, stb.), az 1960-as évek óta a szuperhősök dominanciáját semmi sem fenyegeti.

Ám bármennyire ismertek is a szuperhősfigurák, Amerikában távolról sem olvas mindenki képregényt, és éppen az említett időszakban vált a legnépszerűbb szórakozási formává a tévénézés, amivel párhuzamosan a képregényeladások megfeleződtek. Ezt felismerve szaporodni kezdtek a szuperhősöket szerepeltető animációs sorozatok, majd az 1970-es években elkészültek az első olyan játékfilmek is, amelyeknek a látványvilága már képes volt valamennyire vetekedni „hihetőségben” a képregényekével. Az évtized közepére azonban a teljes amerikai képregényipar válságba került, hiszen a példányszámok csökkenésével párhuzamosan az olajválság közvetett következményeként növekedtek az előállítási költségek. A képregényipar csak úgy maradhatott életben, ha szorosabban kötődik a szórakoztatóipar más ágaihoz. Ez a hosszú folyamat mára beteljesedett, amit jól bizonyít az elmúlt 10-15 év „képregényfilmes” dömpingje.

A szuperhősök oly mértékben elterjedtek más rokon területeken– számítógépes játékokban, figuraként, kártyákon, kosztümök, bögrék, pólók, evőeszközök díszítőelemeiként – hogy ma már egyáltalán nem biztos, Superman vagy Pókember minden rajongója olvasott akár csak egyetlen egy képregényt is kedvence főszereplésével. A legnépszerűbb képregények nem haladják meg a havi 100 ezres átlagos eladott példányszámot, míg ugyanezeknek a karaktereknek a filmjeit csak a mozikban 50-80 millió néző látja.

Ez jelentős fordulat, hiszen a szuperhősös képregények többségében hímnemű, és egyre nagyobb arányában húsz év feletti olvasójának az ízlése, tapasztalata és elvárása nemigen esik egybe az egész család szórakoztatására alkalmasnak minősített filmek közönségével, különös tekintettel a politikai korrektségre, azon belül is a nemi identitások és az etnikai kisebbségek súlyára és ábrázolására.

A közelmúltban az angolszász sajtóban több olyan cikket olvashattunk, amely például számon kéri „a képregényeken” a női karakterek sztereotipikus jellegét és kevesli a női főszereplős szuperhős-filmeket, a női szuperhősöket ábrázoló ólom- vagy műanyagfigurákat. Ezek úgy vélik, „a képregények” nem mutatnak egészséges mintát a fiatal olvasóknak, a lányokban kisebbségi érzést keltenek, a fiúkban rossz berögződéseket erősítenek. Miközben a nagy kiadók kézzel-lábbal bizonygatják, hogy ez nem így van, és ők mindent megtesznek az egyenlőségért, a képregényolvasók kemény magja minden változástól kiakad (legutóbb például egy Thor-nő bevezetésétől és Macskanő biszexualitásának a felvállalásától). A pofozkodás és a világ megmentése a kemény kezű és kissé öntörvényű fehér pasik dolga.

Mintha a Marvel és a DC a szuperhős kategória átpozícionálására tenne kísérletet, amivel feltehetően a filmes közönségből próbálnak új olvasókat szerezni. Talán attól tartanak, hogy a meglévő olvasókör tovább öregszik, és egy idő után elfogy, ezért már a jövőt készítik elő? Ezzel kapcsolatban vannak kétségeink, hiszen pár éve a New 52 sorozatok indításakor erre hivatkozott a DC kommunikációja, ám azóta ezeknek jó része leállt. Most éppen a Marvel jelentette be teljes „univerzumának” az újrahangolását. Kíváncsian várjuk, mire jutnak.

 

A legfrissebb magyar nyelvű szuperhősös képregények (mind a Kingpin kiadványa):

Batman 6, Hihetetlen Pókember 19, Marvel + 20, Marvel + különszám 2014/1: Végtelen háború (újságosnál), Új Bosszú Angyalai: Titkos Invázió (könyvesboltokban), Peter Parker Pókember 19 (csak előfizetőknek és rendezvényeken).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12145