KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Focus – A látszat csal

Géczi Zoltán

Focus – amerikai, 2015. Rendezte és írta: John Regua és Glenn Ficarra. Kép: Xavier Perez Grobet. Zene: Nick Urata. Szereplők: Will Smith (Nicky), Margot Robbie (Jess), Gerald McRaney (Ownes), Robert Taylor (McEwen). Gyártó: Zaftig Films / Kramer & Sigman Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.

„A nagy balhé nem több mint fantáziakép. Mi mennyiségre hajtunk.” – inti Will Smith karaktere a hétpróbás mestertolvajok bandájához frissen csatlakozott, szőke újonclányt. Alighanem ugyanez az elv vezethette Glenn Ficarra és John Requa munkáját is; az összeszokott forgatókönyvíró-rendező páros (Tapló Télapó, Őrült, dilis, szerelem) szándéka a volumen behúzása, egy nemzetközi sikerfilm forgatása lehetett, amely a két legnépszerűbb zsáner, a krimi és a romantika elemeit ötvözi.

Miután a forgatókönyvet búbánatos közhelyek és irritálóan mesterkélt fordulatok sokasága terheli, ezt a mutatványt két embernek kellene érdemben felvállalnia, ám eleve nem kevés aggályt kelt az a körülmény, hogy a főszereplők a helyettes helyetteseként, beugró alapon vállalták a forgatást. A karrierjének ugyancsak hanyatló szakaszában lévő Will Smith (szerepét eredetileg Ryan Gosling, Brad Pitt, majd Ben Affleck volt hivatott eljátszani) A Föld után kolosszális bukását követően ritkán exponálja magát a vásznon, ahogy az új ausztrál üdvöske, a tündöklően szép Margot Robbie is az utolsó pillanatban lépett a fedélzetre.

A Focus: A látszat csal dramaturgiai üresjárataiban – merthogy ebből is akad néhány – óhatatlanul is referenciák után kutat a néző agya, miszerint a dél-koreai The Thieves mennyivel stílusosabb és vagányabb, a Szemfényvesztők pedig mennyivel intelligensebb, ugyanakkor az is szembeszökő, mily szorgos igyekezettel próbálták rekonstruálni a Mint a kámfor lefegyverző intimitást sugárzó romantikus duettjeit, ám a hirtelenjében összeverbuvált páros merőben alkalmatlannak bizonyult erre a feladatra. Végső elszámolás tekintetében nincsenek megbocsáthatatlan hibák vagy hiányosságok, nehéz volna kifejezetten utálni ezt a természeténél fogva ódivatú filmet, ugyanakkor szeretni sem lehetséges; hervatag és középszerű produkció, a minden szempontból felesleges mozik példaértékű képviselője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12159