KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marina Abramović – A távolság, ami összeköt

Jankovics Márton

The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil – brazil, 2016. Rendezte: Marco del Fiol. Írta: Fabiana Werneck Barcinski és Marina Abramović. Kép: Caue Ito. Zene: O Grivo. Szereplők: Marina Abramović, Dorothy W. Cooke, Itamir Damiano, Joao de Deus. Gyártó: Casa Redonda. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.

 

Marina Abramović, korunk egyik legismertebb művésze pár évvel ezelőtt Brazíliába utazott, hogy kigyógyuljon szerelmi bánatából, és inspirációt gyűjtsön új kiállításához. Az erről készült dokumentumfilm jól megmutatja, hogy mosódik össze nála végérvényesen élet és művészet. A gyógyulást és lelki újjászületést célzó spirituális kaland ugyanis a film során nagyszabású performansszá alakul, melyben Abramović a saját testét használja az alkotás alapanyagaként, akárcsak híres művészeti akciói során. Ezúttal csodadoktorokat, gurukat, füvesasszonyokat és matuzsálemi korú bölcseket látogat végig, hogy ellesse tőlük a fájdalom és az öröm titkát, és szembenézzen a művészet és a neurózis közös gyökerét jelentő gyerekkori traumákkal. Pokoli szenvedés és békés, önfeledt pillanatok váltják egymást, de Abramović egyik stációnál sem ragad le, rendíthetetlenül menetel tovább a számára is ismeretlen cél felé. Egyszerre végtelenül irritáló és elbűvölő, ahogy gondolkodás és bármiféle kritika nélkül átadja magát az összes ezoterikus gyógymódnak, miközben persze jellegzetes akcentusával folyamatosan kommentálja a történteket.

Már ebből is látszik, hogy A távolság, ami összeköt nem objektivitásra törekvő dokumentumfilm, inkább egy szenvedélyes és költői tanúvallomás, akárcsak Werner Herzog hasonló alkotásai. Mikor Abramović riporterként kezd el működni, el is laposodik a film, mintha csak egy gyengécske útibeszámolót látnánk valamelyik tévécsatornán. Jelenléte akkor válik igazán erőssé, amikor csak figyel, némán és mozdulatlanul nézi a tájat, vagy épp alámerül valamelyik helyi tradícióban. Az őrült spirituális maraton végül izgalmas felismerésekbe torkollik: Abramović nem pusztán kigyógyul bánatából, de megleli művészetének új irányát is, és rádöbben, hogy a kortárs művészet milyen mély szálakkal kötődik az ősi, vallási rítusokhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13127