KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Desierto

Árva Márton

Desierto – mexikói, 2015. Rendezte: Jonas Cuarón. Írta: Mateo Garcia és Jonas Cuarón. Kép: Damian Garcia. Zene: Woodkid. Szereplők: Gael García Bernal (Moises), Jeffrey Dean Morgan (Sam), Alondra Hidalgo (Adela), Marco Perez (Lobo). Gyártó: Esperanto Filmoj. Forgalmazó: Pannónia Ltd. Feliratos. 94 perc.

 

Míg az új elnök beiktatásával megtapasztalt disztópia az Egyesült Államokban az 1984 eladásait dobta meg, a magyar filmforgalmazók Alfonso Cuarón fiának határvédő-thrillerével igyekeznek testközelbe hozni a radikális fordulat sokkélményét. Az egyik legsikeresebb mexikói bevándorló-családból kikerült rendező ugyanis a határátkelés nagy múltú toposzát elegyíti a fenyegető amerikai idegengyűlölettel, és ezt a gondolatot alig cizellálva zúdít nézőjére másfél órányi tömény rettegést.

Az erőviszonyok tekintetében kétséget nem ismerő alapfelállás szerint egy csapatnyi mexikói igyekszik az északi szomszéd földjére, ahol egy kérges tenyerű vadász várja őket csőre töltött puskájával és egy szófogadó vérebbel. A mindent hátrahagyó utasok esélyei ráadásul még tovább romlanak, amikor lerobban az őket szállító teherautó, így gyalog kell átküzdeniük magukat a roppant hegyek között. Jonás Cuarón elhagyja az utóbbi évek határátlépő-filmjeire (Sin nombre, Az ígéret földje) jellemző drámai hangvételt, és csak utalásszerűen használja a reményvesztett latinók közötti szolidaritás vagy a migráció jelentette érzelmi és fizikai próbatétel motívumait. Ezek helyébe végletekre redukált szembenállás kerül: üldözések és brutális leszámolások váltják egymást, a család viszontlátásának vagy a jobb élet felkutatásának ígéretét pedig hamar túlharsogja a töltények süvítő zaja. A céltudatos önbíráskodó és az egyre fogyatkozó bevándorlók harcának bemutatása ugyanakkor zavaróan együgyű, és jóformán csak abban az ihletett jelenetben lép túl a gyűlöletpolitika tragédiájának illusztrációján, amikor az élet-halál hajsza a lepusztult sziklaszirteken végül nehézkes és értelmetlen fogócskává lényegül át. A tengerentúlon a tavalyi választási kampány kezdetére időzített Desierto mindezek ellenére ma már jóval több, mint a nyílt ellenségeskedés veszélyeire figyelmeztető, karikírozott rémálom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13128