KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó tánc

Barna György

Kettős gyilkosságért – enyhítő körülmény hiányában – halálra ítélik Cindyt (Sharon Stone), aki az évek óta tartó jogi processzusok terhe alatt már megváltásként várja mielőbbi kivégzését. A végrehajtás előtti utolsó forduló, a kormányzó elé terjesztendő kegyelmi kérvény ügyét egy fiatal ügyvéd-titán kapja. Személyes bizonyítási vágya, valamint annak a korábban eltusolt körülménynek az „előbányászása”, hogy a lány kábítószer hatása alatt ölt, konfliktusba keverik az elítélttel és a politikai itatóspapírként működő igazságszolgáltatással. Közeledik a kormányzóválasztás. A média és a nép (ebben a sorrendben) mozgatja a kormányzó kemény kezét: nem ad kegyelmet. Hayes ügyvédet elbocsátják. Cindyt elaltatják. Különös hatású, dokumentumfilmszerű blokk a humánus hóhérság technicizáltságának paradox képsora. Az Ember csupán megkötözi a pácienst, beköti az infúziót, ellép három métert és benyomja a play-gombot az Altatóinjekció-adagolás-útján-kivégző rendszeren (AAÚK-system). Bruce Beresford, az Oscar-díjjal jutalmazott Miss Daisy sofőrje rendezőjének filmje egyedül itt, és így foglal állást a halálos ítélettel szemben. Ezek a kemény és precíz, a hatásvadászatot átmenetileg kerülő (mert nem a haldokló iránti, némileg olcsóbb együttérzésre játszó), tényfeltáró mozgóképek mentik fel, valamelyest, a cselekményében egyébként rutinmegoldásokba ragadt filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=295