KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dermesztő szenvedélyek

Békés Pál

Minden dolgok mélyén – és ez alól egy mégoly rafinált film sem kivétel, mint a Dermesztő szenvedélyek – végtelenül egyszerű közhelyek lappanganak. Ilyesfélék: sose higgy a nőknek! És persze tucatnyi más, köztük egy hajszállal árnyaltabbak is. Például: egy pszichiáter soha, semmi körülmények között ne bonyolódjék szerelmi viszonyba páciensével, de még annak rokonságával sem, mert abból beláthatatlan bonyodalmak származhatnak! Lám, éppen ez történik a jóképű San Francisco-i pszichiáterrel is: a káprázatos Kim Basinger csapdájába esik. Ha Freud Álomfejtéseinek egy mellékes adaléka föl nem ébresztené gyanakvását, akkor talán meg sem érintené a kétely: vajon helyesen tette-e, amikor egy ritka, beszámíthatatlan állapotot okozó betegségre hivatkozva fölmenttette a bíróságon a férjgyilkos asszonyt. Hátistennek a gyanú fölébred, s a vonzó elmegyógyász megsejti: balek volt. Akcióba lép, s ennek révén a Dermesztő szenvedélyek akciófilmbe fordul. A psziché mezői helyett immár valóságos San Francisco környéki mezőkön zajlik a hajsza, mígnem egy magányosan meredező, s a film freudi szelleméből következően csakis fallikus asszociációkat kelthető világítótoronyban megtörténik a végső összecsapás. A gonosz annak rendje és módja szerint a mélybe zuhan, s az ármányt elnyelik a habok. A rendező azonban kifinomultabb alkat, hogysem ezzel a klasszikusan egyszerű megoldással beérné. A tanulságok összegzésére hivatott epilógus-jelenetben egyértelműen jelzi: mindaz, amit Kim Basinger magával vitt a hullámsírba, tovább él húgában – a veszedelem nem múlt el, készül az újabb gyilkosság.

A kelleténél valamivel hosszabb Dermesztő szenvedélyek messze felülmúlja az utóbbi időben vászonra került amerikai mozidarabok átlagát (nem mintha ez különösebb teljesítmény volna), feszes, pontos, a figyelmet mindvégig leköti, egészében véve hatásos és meggyőző; én például soha-soha-soha nem fogok szerelmi viszonyba keveredni pácienseimmel, s ennek csupán egyik oka, hogy nem vagyok pszichiáter.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=580