KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anton, a varázsló

Kulcsár Mária

Egy biztos: nem varázsló. Autószerelő. Kivénhedt traktorok, roncs kocsik látványa, hiányzó alkatrészek felkutatása hevesebb lázba hozza, mint híres szenvedélyei: az ital és a nők. Kiderül: ez hiba, sőt bűn.

1945 tavasza. Az ifjú Anton hazatér a harcmezőről, lelkiismeretét gyorsan megnyugtatja a riasztóan kedélyes német közhellyel: „a háborút nem én csináltam, én csak elvesztettem”. Nekilát, s újjávarázsolja faluja gépállományát, éjjel-nappal, vasárnapokat sem ismerve dolgozik, persze nem ingyen. A parasztok rászorulnak a szakemberre, dől a pénz, Anton rövid idő alatt jelentős vagyonkára tesz szert...

Nincs mibe fektetnie a pénzét, s nem lévén még fal Berlin közepén, felül a vicinálisra, és elhelyezi pénzét egy nyugatnémet bankban. Hazatér, folytatja a traktorjavítást, ígérget és megveszteget, hogy megfelelő alkatrészhez, nyersanyaghoz, egyre több pénzhez jusson, míg börtönben nem találja magát. Mire szabadul, már mindenki úgy ügyeskedik, feketézik, korrumpál, mint ő hajdanán. Közben szeretője Svájcba szökik Anton régi, a nyugati bankban elhelyezett vagyonkájával, halálakor pedig egy luxusautót hagy rá. Anton váratlan gesztussal az autót az ócskavaszúzdában gyilkolja meg, maga pedig fél liter vodkával öngyilkos lesz.

Ez a rövid cselekményváz egy jó filmre elegendő kemény igazságot, gondolkozni, elemezni valót tartalmaz. Günter Reisch, a rendező azonban csak bűvészkedik az anyaggal, ügyeskedik, mint Anton, a varázsló. Szűk korlátokat állít önnön bátorságának, s egy-egy mondattal, gesztussal elérvén azokat gyorsan vállat von, ránk kacsint, vagy nevetve az ellenkezőjét állítja. Ez a bizonytalanság az egyik oka a tökéletes műfaj- és stílusbeli átgondolatlanságnak. Valószínűleg vígjátéknak vagy groteszknek szánták a filmet, erre vallanak az időnként közeliben mutatott nagy lábujjak, pisilések és néhány ízetlen bemondás. Sajnos, képi világának érdekességét bármely tévéközvetítés felülmúlja. Érdektelen a film, pedig főhőse még Magyarországra is eljut; a társadalombírálat mélyebb rétegei, igazi humor helyett azonban itt is csupán a „fricskázásra” futja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7842