KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Superman visszatér

Köves Gábor

Superman returns – ausztrál-amerikai, 2006. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman, John Williams. Szereplők: Kevin Spacey (Lex Luthor), Brandon Routh (Clark Kent/Superman), Kate Bosworth (Lois Lane), James Marsden (Richard White), Frank Langella (Perry White), Sam Huntington (Jimmy Olsen), Eva Marie Saint (Martha Kent), Parker Posey (Kitty Koslowski), Kal Penn (Stanford), Marlon Brando (Jor-El, archív felvétel), Stephan Bender (a 15 éves Clark Kent). Szinkronizált. 154 perc.

 

Superman rajongói lassan két évtizede kémlelik reménykedve Hollywood égszínkék egét, és várják kitartóan, hogy a felhők felett feltűnjön végre az a bizonyos apró piros pont, amely nem lehet más, csakis a Krypton bolygó sajátos divat szerint öltözködő szülötte. A kérdéses égi jelenséget, mely közelebbről nézve megtévesztésig hasonlít ránk, halandó földlakókra, Christopher Reeve ruházta fel mindmáig legismertebb vonásaival. Reeve, aki saját bevallása szerint részben Cary Grant Párducbébi-beli bohócfigurájáról mintázta a képregényhősök legnemesebbikének mozifilmes reinkarnációját, Richard Donner 1978-as szuperprodukciójában (majd az azt követő jóval gyengébb folytatásokban) nem csak a felhőkarcolók felett repkedő hőslényt, de az elvarázsolt, csetlő-botló bohóc figuráját is sikerrel faragta ki a nehezen megmunkálható acéltömbből. Ugyanerre a nem éppen egyszerű feladatra vállalkozott Bryan Singer is, aki a Donner-féle Superman feltétlen híveként azon igyekezett, hogy hidat verjen a dicső múlt és a képregény-filmekkel szembeni – jórészt éppen a saját sikerei (X-Men 1–2) által magasra tornászott – legújabb kori elvárások között. Vállalkozása mind a célokat, mind a végeredményt tekintve kísértetiesen hasonlít egy másik nagy mítoszépítő (-romboló), Peter Jackson közelmúltbeli King Kongjára: ugyanaz az ideges előre-hátra kacsingatás, ugyanaz a kényszeres nagyot akarás és szerepzavar (műemléket védjünk vagy történetet meséljünk?) nehezíti az új King Kong járását, mint a legújabb Superman-modell röptét. Míg a digitális technika szinte napról napra cserélődő vívmányai látszólag felszabadították a képregények óriásait, a programozók háta mögött zavartan álldogáló mesélők rendre tehetetlen óriáscsecsemőket formáznak a képlékeny digitális masszából. A készítők állítják, hogy az új Superman hús-vér színész, akit egy eleddig ismeretlen fiatalember, bizonyos Brandon Routh alakít, komoly okunk van azonban feltételezni, hogy Routh is, akárcsak előtte Kong, ügyes számítógép-program csupán, aki ügyesen mozog, szépen repül, és nagyokat ugrik, romantikus mesehősként azonban idétlenül csámpás a járása.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8703