KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Drágaságom

Vincze Teréz

Hors de prix – francia, 2007. Rendezte: Pierre Salvadori. Írta: Benoît Graffin és Pierre Salvadori. Kép: Gilles Henry. Zene: Camille Bazbaz. Szereplők: Audrey Tautou (Iréne), Gad Elmaleh (Jean), Marie-Christine Adam (Madeleine), Vernon Dobtcheff (Jacques). Gyártó: France 3 / Tovo Films / Les Film Pelléas. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 104 perc.

 

Elegáns romantikus komédiai a francia riviérán Audrey Tatouval a főszerepben – ideális választás mindazoknak, akik még mindig a nyár elmúltán merengenek, és szívesen kalandoznának a napsütötte Biarritz, Nizza és Monte Carlo csillogó hoteljeiben és eldugott tengeröbleinek homokos partján. Mivel nagy valószínűséggel a francia turisztikai hivatal is beszállt a produkcióba – nem mintha a Riviérát annyira reklámozni kéne –, mindebben részük is lesz a nézőknek.

Jean (Gad Elmaleh) ugyanis pincér, kutyasétáltató, mixer és minden, amire egy szállodában szükség lehet. Egy végzetes éjszakán éppen elbóbiskolna az üres bárpult mögött, amikor felbukkan Irène (Audrey Tatou) és azt hiszi róla, hogy magányos ifjú milliomos, akivel érdemes összeszűrnie a levet. Bár Irène hivatásszerűen űzi a milliomos-vadászatot, ezúttal súlyosan mellényúl, és csak az elnöki lakosztályban együtt töltött éjszaka után jön rá, hogy mi is történt valójában. Jean persze nem adja fel a küzdelmet, és nyugdíjalapját is felszámolva próbálja elnyerni a kaviárt reggeliző, 200 eurós fehérneműket shoppingoló kalandornő kegyeit – reménytelenül. Végül egy újabb fatális félreértés következtében Jeant nézi gigolónak egy idősebb nő, úgyhogy Irène útmutatásai alapján az ex-pincér hamar beletanul a drága ajándékok kiválasztásába – persze azért nem annyira, hogy a happy end elmaradjon.

Az Álom luxuskivitelben eme modernizált változata jól mutatja az idők változását: az édesen bohó Holly Golightly-ból velejéig gonosz és számító fruska lett, aki kizárólag abban hisz, hogy a lányok legjobb barátja a gyémánt. Egy dologban viszont sikerül Audrey Tatounak felülmúlnia az egyébként felülmúlhatatlan Audrey Hepburnt: a soványságban. A film legnagyobb erőssége mindenesetre a visszafogott mimikájával erőteljesen Buster Keatonra emlékeztető Gad Elmaleh, aki lehet, hogy pantomimos papájától tanulta ezt a trükköt, de nagyon jól csinálja – miatta érdemes leginkább megnézni a filmet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9144