KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oly sokáig szerettelek

Forgács Nóra Kinga

Il y a longtemps que je t'aime – francia-német, 2008. Rendezte és írta: Philippe Claudel. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Jean-Louis Aubert. Szereplők: Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine), Elsa Zylberstein (Léa), Serge Hazanavicius (Luc), Laurent Grévill (Michel), Frédéric Pierrot (Fauré kapitány). Gyártó: UGC / Canal+ / Eurimages / France 3 Cinéma / Integral Film / Sofica / TPS Star. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 115 perc.

 

Hatásos felütés után szemre szabályos családi és lelkiismereti dráma veszi kezdetét: Juliette Fontaine azért érkezik Franciaországba, hogy húgának, Léának családjához költözve próbáljon meg visszailleszkedni a társadalomba 15 éves, Angliában letöltött börtönbüntetéséből szabadulva.

Az események fókuszában egyfelől természetszerűleg maga Juliette áll: Kristin Scott Thomas (a csapat húzóneve) színészi játéka és a film jelzései mértékkel, de egyértelmű következetességgel ábrázolják a folyamatot, ahogyan a fakó bőrű, ideges és zárkózott nőben enyhül a görcsös feszültség, és lassan megnyílik. Másfelől az emberi kapcsolatok, különösen a két nővér viszonyának jellemzése jelenti a film tétjét, e szempontból szélsőséges alapkonfliktusa és analitikus jellege teszi érdekessé a megszokott panelekből építkező sztorit. A film először a lényegi viszonylatok ismertetésére szorítkozva vezeti elő alakjait, majd ismétlődő helyzetekben, a főbb szereplők közötti remek páros jelenetek során lépésről lépésre előrehaladva bontja ki a bennük rejlő feszültségeket és a közöttük kialakuló kapcsolatokat, melyek a lassan pergő időben éppúgy mutatnak előre, mint visszafelé a múltba, ahol Juliette titkolt tragédiája és egy család széthullásának története van eltemetve.

A forgatókönyvet is jegyző Philippe Claudel első rendezésének ereje elsősorban a visszafogott fogalmazásmódban és a biztos kezű történetszövésben rejlik. A nézői azonosulásra csak kevéske lehetőséget adó főhős és az értelmiségi közegben játszódó drámához illő túltengő fogalmiság sokáig elidegenítően hat, csak a játékidő utolsó harmadában törnek felszínre az érzelmek, ahogyan a késleltetett információk is ekkor rendezik át a kialakult képet. Aki azonban megszavazza a türelmet, az épp ezért nem fog csalódni a finisben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9743