KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Spagetti-western kollekció 2.

Nagy V. Gergő

A halál csöndje (Il grande silenzio) – francia–olasz, 1968. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Jean Louis Trintignant, Klaus Kinski. 101 perc.Egy kincskereső Mexikóban (Vamos a matar, companeros) – német–spanyol–olasz, 1970. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Fernando Rey. 110 perc.

Viva Django – olasz, 1968. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplők: Terence Hill, Gina Lollobrigida. 86 perc. Forgalmazó: Ultrafilm

A spagetti-western majd’ hatszáz filmet számláló, tekintélyes korpuszából esetleges válogatást nyújt az Ultrafilm kiadó második kollekciója. A gyűjtemény változó hangfekvésű és minőségű munkákat állít egymás mellé.

Sergio Corbucci két évvel és hat rendezéssel a Django után készítette el legkomorabb és talán legjobb filmjét. A halál csöndje a műfaj jéghideg, kegyetlen remekműve; végletekig pesszimista, rendhagyó mozi. Nyugodt ritmusú, havas western; vakítóan fehér, időtlenséget sugárzó totálképekkel, illetve baljós, kontrasztos belsőkben, már-már rémálomszerű atmoszférát teremtve meséli reménytelen történetét a kizsákmányolt banditák és a hatalom perverz urainak konfliktusáról. Corbucci a műfaj értékrendjének kifordításában és az erőszak ábrázolásában a szélsőségekig megy el, ráadásul példátlanul kiábrándító zárlatot prezentál: néma, kísértetszerű főhőse (Jean Louis Trintignant) tehetetlennek bizonyul Klaus Kinski cinikus és szadista bérgyilkosával szemben.

Nem nehéz látni a kapitalizmus heveny gyűlöletét A halál csöndjében, és az újbalos szellemiség kitetszik Corbucci Egy kincskereső Mexikóban című filmjéből is. A vígjátéki hangoltságú, burleszk-elemekkel dúsított darab főhőse az elvtelen svéd kalandor (Franco Nero), aki a nagy kincs reményében és egy bárgyú katona (Thomas Milian) társaságában próbál segíteni a mexikói forradalom ügyén, hogy aztán nagyvilági léhaságát idővel bajtársiasságra cserélje. A politikai felhangok és az erőszakos jelenetek csak másodlagosak, Corbucci mozija buddy-filmként működik igazán – legfőbb attrakciója pedig a bizarr ábrázatú Jack Palance a marihuána-kedvelő, madárbarát bérgyilkos hálás szerepében.

Szintén az antagonista karakteréhez kötődnek az emlékezetes momentumok a Ferdinando Baldi rendezte Viva Djangóban, amely a Corbucci leghíresebb munkáját jelentő Django előzményeit tárgyalja. Terrence Hill szikár bosszúhadjárata a felesége elvesztése után fordulatos ugyan, ám a hatalommániás kiskirályt nagy átéléssel hozó Horst Frank jelenlétén és néhány, már a műfaj későbbi paródiáit előlegző, elrajzolt bunyón túl nem sok érdekességgel szolgál.

Extrák: Az interjúk, galériák és kimaradt jelenetek közt két – pocsék minőségben tálalt – bónuszfilm is helyet kapott. Az isten fegyverében Lee Van Cleef két szerepet is játszik, először papot, majd a már halott pap bosszúvágyó bátyját, és egy bizarr flashbackban önmagával beszélget. Végig a camp határán járó, ám egyedi, különös film: sem ez, sem az egykoron nagy sikerű, üdítően primitív A halál lovasa nem érdemelte ki, hogy ilyen verzióban jelenjen meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10069