KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Váratlan szépség

Tüske Zsuzsanna

Collateral Beauty – amerikai, 2016. Rendezte: David Frankel. Írta: Allan Loeb. Kép: Maryse Alberti. Szereplők: Will Smith (Howard), Kate Winslet (Claire), Edward Norton (Whit), Michael Pena (Simon), Helen Mirren (Brigitte), Keira Knightley (Aimee). Gyártó: Palm Star Media / Anonymous Content / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

A világszerte a karácsonyi tévézés álomgyári szimbólumává vált Az élet csodaszép vagy a csillogó humorral és lefegyverző romantikával átszőtt, brit szerelmi tabló, az Igazából szerelem derűjével szemben a 2016-os szívmelengető ünnepi vendég, a Váratlan szépség elsősorban a mindenre elszánt könnyfakasztással próbált felvételt nyerni a verhetetlenek klubjába. Hőse, Howard, az egykor sikeres reklámügynökségi guru, kislánya elvesztése után két évvel még mindig élő halottként jár-kel, munkahelyén is csak fizikailag van jelen. Gondoskodó barátai, egyben kollégái, attól tartva, hogy Howard töretlen gyásza miatt akár útilaput is kaphatnak év végi bónuszként, végül úgy döntenek, könnyítenek a férfi szenvedésén és a sajátjukon is. Maradék kreativitásukat összeszedve, három színészt bérelnek fel a Halál, az Idő és a Szeretet alakítására és ráküldik őket Howardra, hogy visszahozzák az életbe és ugyanezzel a lendülettel alkalmatlanná is nyilvánítsák a főnöki feladatokra.

Az ördög Pradát viselt jegyző könnyűiparos, David Frankel filmje, motívumait tekintve egyfajta modern utánérzése Dickens Karácsonyi énekének – alaphelyzetével komplikált érzelmi és erkölcsi döntéseket is feszegetne, az igazi terhek azonban végül nem az empátia fogalmát sajátosan átértelmező szereplőket sújtják, inkább a nézőket, akiknek igazolniuk kéne, hogy összetett élethelyzetről és nem elhibázott forgatókönyvről van szó. A Váratlan szépség gyászploitation filmje a legolcsóbb hatáskeltő eszközökkel operál, sőt a garantált hatás kedvéért a gyermekhalál központi tragédiáján túl három mellékszálhoz is saját tragédiákat rendel, amelyek túlhevült jutalomjátékok formájában ömlenek a nézőre. Sem sztárparádés díszcsomagolása, sem meglepetés-fordulata nem képes megmenteni Frankel melodrámáját a művészi öngyilkosságtól – ezt az émelyítő karácsonyi puncsot még az ünneplopó Grincs is érintetlenül hagyná.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13079