KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Volt egyszer egy gyilkosság

Turcsányi Sándor

 

Lédererné, Lédererné, mi van a bőröndben? Vígjáték.

Mint a filmeken: két idegen a vonaton. Két idegen utazik a vonaton: mint a viccekben. Az egyik idegen szép. Szemben velük idős úr, akár Hitchcock is lehetne. A bőrönd a polcon, jön az alagút. A vígjáték nem pontos megjelölés, inkább vicces mozit láthatunk. Az első osztályon másodosztályú amerikai komikusok harmadosztályú vicceket sütnek el egy fapados euro-hakni állomásai között. Róma, Monte Carlo és kishíján Madrid.

Az alagút után nagy meglepetés: a bőrönd még mindig a polcon van. Merő tévedésből egy másikat dobtak ki a vonatból. Hát nem ismerős? A kisujjból kirázott gegek (anatómiai tájékozatlanság: sokkal inkább a könyökünkön kijövő) folyamatos ismételgetésével vél megfelelni a film a paródia műfajának. Mindezenközben – minő szégyen! – a kritikus is föl-fölkacag. A több hülyeség mindig szórakoztató, még akkor is, ha az önérzetes alkotó öniróniának akarja eladni.

A nagy fellépés a Grand Casinóban van. Kívülről kicsi ibusz (a tájkép a Forma 1 versenyek hátterét idézi), belül a dús nyeremény. Az amerikaiak mindig, mindig nyernek. Dől a lé (a szirup). A film befejezése Agatha Christie-re utal, a franciás felügyelő összeboronálja a szerelmeseket. Minden szereplő megtalálja a maga párját. Páratlan megoldás: akinek még nő sem jutott, az a gyilkos.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1333