KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

2 és 1/2 kém

Sárközi Dezső

A 2 bites titkosügynök 17 tavaszias pillanata már a hetvenes években tovatűnt. A 4 bitesek, hála James Bondnak, az infantilizmusnak a nyolcvanas évekig húzták. A Super-Nintendo képességű, kb. 8 bites és 12 éves Dupla 0 kölyök (minden idők legfélelmetesebb teenager titkosügynöke) azonban már maga volt az interaktív szórakoztatóipar előszele – vagy három hétig az Uránia moziban.

Ezek után nem kétséges: Herbert Ross a mélyvízbe ugrott. A mélyen titkosügynökökről forgatott egy kínvigyor gyanúsat. Nem is egyről, rögtön kettőről, sőt „két és félről”, egy párról és gyermekéről. És lám, felvillan az indusztriális világ futurisztikus családképe: az igaz amerikai angoraetikett. Csak egyet tudok érteni a filmforgalmazó szinopszisában oly pontosan megfogalmazottakkal: „A mélyen titkosak – Jeff és Jane – hisznek a házasságban, a családi munkamegosztásban, a közös gyermeknevelésben és a házasélet örömeit is együtt élvezik..:’

De New Orleans veszélyes hely. A mélyen titkosügynököknek se idejük, se lehetőségük mélyeknek és titkosaknak lenni. Körülöttük sárgák, feketék, fehérek, kékre-zöldre vertek; színesek (ha nem azok lennének nem is látszanának). Peregnek az izgalmas és mulatságos történetek. Itt egy idétlen bankrablás, ott Muerte, a ravasz karibi rablógyilkos, amott pedig Paulina Novaček a cseh titkosrendőrség ügynöke garázdálkodik kísérleti robbanóanyaggal. A történet maga az ármány és jégverem, amibe a mélyen titkosak belekeverednek, majd a gyomtalanítás után Kuba felé indulnak – valószínűleg a békés cukornádültetvényekhez – „gyerekeket nevelni”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=176