KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kiss Kiss (Bang Bang)

Tamás Amaryllis

 

Stewart Sugg thriller-komédiaként reklámozott alkotásának igazi meglepetését nem a fergeteges rendezés, hanem a Chris Penn által hozott Bubba-remeklés jelenti. A Kiss Kiss (Bang Bang) tőle válik felejthetetlenné. Pedig Stellan Skarsgardot felülmúlni, önmagában sem kis színészi teljesítmény.

Chris Penn egy harminc körüli, betegesen elhízott, mentálisan ötéves férfit/fiút/óriáscsecsemőt játszik, aki még életében nem lépett ki a családi otthon falai közül. A sors úgy hozza, hogy „bébiszitteréül” szegődik egy alkoholista, kemény fickó: Felix. A nézőnek végig az az érzése, hogy Bubbát nem színész hozza, hanem valaki önmagát alakítja, aki anno nem egészségesnek született. Nem egy elliliomosodott lélekről van szó, hanem egy százhúsz kilós érzékeny és törékeny gyermeket látunk. Ártatlan és egyszerű. Megrendítően gyengéd. Bájos. Hatalma: a határtalan bizalom. Nem érdekből, nem haszonból, hanem szabadon bízik. Mindenkiben. Nem érte el a sikerhajhászás, az egymáson átgázolás légüres tere, a cinikus objektivizmus, a pszichikus devalváció. Könyvet lehetne írni arról, ahogy odabújik – a mélyhűtött valóságban élő – „bébiszitteréhez”, lángoló gyermekséggel, tiszta tekintettel. Nem színészi bűvészmutatvány ez a Szent Néző ájult ámulatát kivívandó, hanem a személyiség szabadon engedése. Én, a gyermek, aki gyenge vagyok, aki védelemre szorulok, szeretnék mindenkit védelmembe venni…

Kis is ez a Chris Penn alias Bubba? Bármilyen hihetetlen, de Sean Penn kisöccse, aki tizenhat évesen Coppola Rablóhalában debütált, és szakmai pályájának mélypontját követően Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében érezte először úgy, hogy megjegyezhető a neve. A csendes években újrakezdte kick-boxing karrierjét, az amerikai bajnokkal, Don Wilsonnal is ringbe szállt. Mindezek után mit lehet mondani? – Benne voltam a csodában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2533