KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Háború a Földön

Kömlődi Ferenc

 

Noha John Travolta, a gonosz főszereplő (és az egyik producer) cáfolja, hogy a filmnek bármi köze lenne a szcientológiához, az irodalmi alapanyagot mégiscsak az elhíresült vallás alapítója, Ron L. Hubbard jegyzi. Igaz, jegyez ő más, talán sikeresebb sci-fiket is…

„A film egy olyan Földön játszódik, amilyet még senki sem látott” – ezt meg Roger Christian, a rendező nyilatkozta. Aztán így folytatta: „Bár a történet ezer év múlva zajlik, nem a hagyományos jövőt ábrázolja.”

A „nem hagyományos jövő”: bolygónkat (immáron több száz éve) egy ellenséges planéta sátáni lakói, a psziklók kerítették hatalmukba. Elpusztult az emberi civilizáció, a maradék túlélők törzsi szinten, kies völgyekben kései Tarzanként, Apokalipszis utáni, de leginkább ősidők előtti Vörös Szonjaként vegetálnak. Mindenütt a hajdani dicsőség-kapzsiság halódó jelei. A nem vadonélő homo sapiensek pedig a Star Trek klingonjaira kísértetiesen hasonlító psziklonok rabszolgái. És (természetesen) ekkor jő az ifjú megváltó, a rettenthetetlen harcos, az eposzok hőse… Csodák csodája (sőt, ilyet se látott még senki): ő győz!

Máskülönben a történetbonyolítás bosszantóan lineáris, a képi világ még a sablonos sci-fikét is alulmúlja. Egyedüli pozitívum Travolta és Forest Whitaker színészi játéka.

Na meg az elképesztő ostobaság. Amikor egy mű(alkotás) már annyira rossz, hogy attól jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3159