KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenség a kapuknál

Pápai Zsolt

 

A hetvenes évek végén, hajszálnyival Luc Besson nemzedéke előtt indult Jean-Jacques Annaud a francia mozi szórakoztatásra specializálódott szárnyának egyik legnagyobb reménységéből lett az Álomgyár tucatfilmeket termelő iparosává. Nincs ebben semmi meglepő, vele is megtörtént, ami oly sokakkal korábban: minél inkább megcombosodott gazdaságilag, annál inkább elgyengült művészi potenciálját illetően.

A leépülési folyamat jelentős állomása volt nemrég a Hét év Tibetben című opus, betetőzése pedig a rendező legfrissebb műve. Az Ellenség a kapuknál a második világháború menetét megfordító sztálingrádi csatába kalauzolja a nézőt. A végnapjait élő város egyik fortélyos komisszárjának az az ötlete támad, hogy egy hős kreálásával tüzelje a harci kedvet katonái körében. A propagandakampány célt ér, hisz a komisszár jelöltje, Zajcev mesterlövész ténykedése amellett, hogy az ostromlottak elszántságát valóban megnöveli, egyben aláássa a támadókét. A németek a problémát megoldandó a keleti frontra vezénylik legjobb emberüket: a film a két katona egymás becserkészésére tett kísérleteinek krónikája.

Az élet (és a rendező) írta soványka történet hiányosságait, valamint az álmos tempó deficitjét részben ugyan feledteti a vagy féltucatnyi világsztár súlyozott jelenléte, illetve a Spielberg Ryan közlegénye ihlette látványvilág, de a filmet ezek sem mentik meg. Leginkább azért, mert az alkotók nem voltak következetesek önmagukhoz sem, szuperprodukciót forgattak, de nem költöttek rá eleget: különös, hogy míg tellett a büdzséből számítógép-animációra a porig rombolt város feletti panorámázásokhoz, változatos helyszínek felépítésére már nem futotta, a külsők döntően ugyanabban a díszletben készültek. Ismételten egy fáradt darab született tehát Annaud műhelyében. Az Ellenség a kapuknál szomorú illusztrációja annak, hogy miként vált a franciák Dávidjából Hollywood Góliátja, hova jutott A tűz háborúja és A medve alkotója: ebben a filmben a klasszikus szállóigére („Hannibal ante portas”) rímelő címen kívül jóformán semmi sem emlékeztet arra, hogy európai rendező forgatta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3316