KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bízzál bennem!

Koltai Ágnes

 

A szörnyek, a földönkívüliek és a programozott gyilkosok korában már-már szerethetjük ezt a kedvesen semmitmondó és nagyvonalúan csacska thriller-burleszket. Mert a Nadine, ez a bohókás krimi-retro a bűnügyi történet és a vígjáték vegyítésével feloldja a nézőben a gyilkosság utáni űrt. Itt az erőszak nem feltétlenül erőszakot szül, s a sérelmek sem kívánnak azonnali véres megtorlást.

A történet 1954-ben, a Texas állambeli Austinben játszódik, s úgy bonyolódik, mint a csöncsöngyűrű gyerekjáték: mindenki egy bizonyos képet keres, ami éppen nem annál van, akinek kellene. Öreg kocsik, lerobbant kisvárosi házak és életek díszítik a komikus képüldözést. Minden olyan ismerősen lepusztult, kisstílű, még a gyilkos szerepét magára öltő Rip Torn is csak amolyan hétvégi, műkedvelő gazembert játszik. Róbert Benton, aki a Bonnie és Clyde s a Rossz társaság forgatókönyvírójaként, illetve a Kramer kontra Kramer és a Helyek a szívben rendezőjeként megmutatta már, hogy tökéletesen ismeri a hollywoodi filmes észjárást, ezúttal a könnyed francia bűnügyi komédiákból merített. Láthatóan Philippe de Brocát tartja a legtöbbre, olyannyira, hogy halhatatlan poénját is kölcsönvette. Azt a kópésan otromba megjegyzést, amit Belmondo tett az Egy kínai viszontagságai Kínában című filmben, amikor félénk szolgája szóvá tette, hogy fél a hegy tetején, s majd kiugrik a szíve. A jó tanács, mint tudjuk, így szólt: „jól szorítsa össze a seggét”. Ezt az utasítást kapja a Nadine-t alakító Kim Basinger is, amikor egy ingatag létrán kell másznia. Hát ennyit az amerikai filmről, amely megmutatja szegény európai testvéreinek, hogy mi a sikeres mozi titka: végy egy jó ötletet mástól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4407