KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A konferanszié

Bikácsy Gergely

 

A film semmitmondó magyar címe bosszantóan félrevezető. Feliks Falk filmjének egy Bálrendező a hőse: a hetvenes évek költekező Lengyelországának látványos báljait szervezi és rendezi ez a lihegő, törtető, nagy svádájú himpellér. „Levezényli” ezeket a rendezvényeket. Vezényel: körtáncot, ütemes tapsot, nevetést, önfeledt gazdag lengyelek európainak hitt báljait. Önmagát és báljait csak tévé-közvetítésben látja elfogadhatónak. Hogy tévé-közvetítette nagy bálokat vezényelhessen, ezért iroda-labirintusokban, végtelenül kanyargó folyosókon és átláthatatlan, csalóka bürokrata-útvesztőkön szaladgál. Bálrendezőnk végül csal, lop, hazudik, feljelentő levelet ír és megzsarolja riválisait. Egy élemedett korú volt titkárnő ágyába is bebújik, hogy titkos értesülésekhez jusson. Ízig-vérig jellemtelen, hitvány alak ez a figura, s hiába Jerzy Stuhr nagyvonalú ripacskodása, ennyi jellemtelenség már érdektelen. (Mert persze lehetne több is, nagyszabású is, de akkor valamiféle ördögien vonzó III. Richárd lenne: lótó-futó pimasz svihákunk nem az).

A filmnek tíz-tizenkét éve akkora sikere volt, hogy később Feliks Falk elkészítette folytatását is. Abban, „az év hőse” tévéműsorban becsületes munkásembereket csap be, már a hadiállapot után. Valamiféle parabolát lássunk e filmekben? A bál mást, többet jelent önmagánál? Bizonyára. Csakhogy ezek a filmek minden szemrevaló ügyességük ellenére fakuló publicisztikák, rövid érvényű, múló érdekességű zsurnaliszta-termékek. Feliks Falkkal nemrég hosszú interjút közölt lapunk. Filmjei kicsit halványítják az interjúból fölérdekesedő személyiségét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5516