KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bab’ Aziz

Dercsényi Dávid

Bab’ Aziz – tunéziai-iráni-francia-német-angol, 2005. Rendezte: Nacer Khemir. Írta: Tonino Guerra és Nacer Khemir. Kép: Mahmoud Kalari. Zene: Armand Amar. Szereplők: Parviz Shaminkhou (Bab’Aziz), Maryam Hamid (Ishtar), Nessim Khaloul (Zaid), Mohamed Graiaa (Osman), Golshifte Farahani (Nour). Gyártó: Behnegar – Hannibal Film – Les Films du Requin – Pegasos Film. Forgalmazó: Budapest Film – Inforg. Feliratos. 98 perc.

Sivatag, vándorlás, mesék; idő kell hozzá, hogy a CGI-trükköktől káprázó szem hozzászokjon a lustán hullámzó homoktengerhez. S ahhoz, hogy a már ezerszer látott költői motívumokat – kisfiúval vándorló aggastyán, az út keresése – mindenkinek rá kell találnia a saját útjára… kevergető film szelíden befészkelje magát nézője lelkébe. A vénséges vén Bab’ Aziz és unokája, Istár dervistalálkozóra vezető útja egyetlen nagy hömpölygő történetfolyam, ahol a homokból szőtt szálak folyton összefonódnak – szeretünk ilyeneket olvasni, szeretjük látni a szenvedélytől elvakult megszállottakat, a csak a nevükbe kapaszkodó nincsteleneket, a tiszta hangjukkal az igazságot inkább eltitkoló, mint megéneklő titokzatos dalosokat, a bánatos hercegeket. Megszoktuk őket, kényelmes a kelet-nyugati IKEA-díván, megelevenedik újra Monseur Ibrahim és a Korán virágai – mi itt ezt úgy hívjuk, romantika, csak a Baradlay név helyére Noor vagy Zaid írandó be. S azt, hogy a kamera maga is szerényen a háttérbe szorul, megelégedvén David Attenborough megfigyelői pozíciójával, még meg is szeretjük, mert van, aki gúzsba kötve is ropja: mindig épp a legjobbkor mászik be a képmezőbe egy kóbor macska, pöfög be egy ósdi motor, pereg alá pár deka homok. És tényleg, nem kell mindig mindent a szemünk elé pakolni ahhoz, hogy lássunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8616