KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrzők legendája

Lovas Anna

Legend of the Guardians: The Owls of Ga'Hoole­ – amerikai, 2010. Rendezte: Zack Snyder. Írta: Kathryn Lasky regényéből John Orloff, Emil Stern. Zene: David Hirschfelder. Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 100 perc.

 

Úgy tűnik, mintha az új 3D-s technika legkörültekintőbb vizuális kiszipolyozásához kényszerűen a cselekmény újszerűségéből kellene rabolniuk a készítőknek; mintha a lenyűgöző látvány kitalálása szükségszerűen felemésztené a történetre szánt időt és energiát. Meglepő, hogy amíg készülnek Fel!-hez hasonló animációs remekek, az igazán nagy durranásnak szánt filmek mintha elfelejtettek volna mindent, amit a Pixar óta a nézők is megtanultak: az animáció nem feltétlenül egyenlő a gyerekmesével.

Pedig a kegyetlen, tisztavérű baglyok elleni háború anti-rasszista tanmeséje kiemelkedő vizuális kidolgozottságot mutat, melybe kapaszkodva még a „szegény szülő” is kibekkeli a bő másfél órát – mert szó se róla, ezek a baglyok simogatnivalóan gyönyörű állatok. A történetet pedig már mindenki ismeri az álmodozó legkisebb fiúról, aki most épp a legendás őrzőkhöz szeretne tartozni, és hitetlen bátyjáról, aki a hatalom megszállottjaként épp a másik, a magukat felsőbbrendű baglyoknak tartó Titók oldalán áll. A „tiszták” kegyetlen tervet kovácsolnak a tisztazúzájú őrzők ellen, és uralmuk alá akarják hajtani a világ minden baglyát. Miután Soren megszökik a Titóktól, útközben megismert barátai segítik, hogy figyelmeztetni tudja a veszélyre az őrzőket, és hogy A Gyűrűk Ura tündéinek mesebeli városához hasonló helyen megerősítve a hősökbe vetett hitét ő maga is őrzővé válhasson. Ugyan a giccs határait súroló 3D-s vizuál-kalandok hosszú percekig leköthetik a figyelmet, és a kötelező lökött karakterek révén jó pár poén is garantált, a film megtekintése szigorúan kiskorú felügyelete mellett ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10357