KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Azután

Nevelős Zoltán

Hereafter – amerikai, 2010. Rendezte: Clint Eastwood. Szereplők: Matt Damon, Cecile de France, Bryce Dallas Howard, Forgalmazó: InterCom. 124 perc.

Amennyire igaz az, hogy Clint Eastwood egész életmûvén keresztül vissza-visszatért a magányos hõs mítoszához, ugyanannyira igaz az is, hogy sok klasszikus hollywoodi rendezõhöz hasonlóan a legkülönfélébb mûfajokkal és témákkal jegyezte el magát: legújabb munkája három cselekményszálat összefonó, misztikus filmként színesíti a pályaképet. Ám az Azután sajnos nem tartozik az életmû sikerültebb darabjai közé: az utóbbi években most másodszor alkotott a nyolcvanadik évét túllépett mester valami nagyon komolynak látszani akaró, de lapos mûvet. A szájbarágós Invictus után az Azután, amely a túlvilági és az evilági élet kapcsolatára kérdez rá, zavarbaejtõen vegyít mély emberi pillanatokat banálisakkal. A film kétszeresen Oscar-jelölt írója, Peter Morgan (A királynõ;Frost/Nixon) nemhogy a történet túlvilági vonatkozásaiban nem tud meggyõzõ lenni, de a pusztán evilágiakban sem: három fõszereplõje jól megrajzolt élethelyzetekbe kerül, de a drámai ív végén érdektelen a kifejlet. A három szál egy-egy, a halállal közvetlen kapcsolatba került ember útkeresésérõl mesél az õket alapjaikban megrendítõ élmény után. Egy francia újságírónõ egy thaiföldi üdülõhelyen kis híján életét veszti a cunami katasztrófájában, egy londoni kisfiú elveszíti az ikertestvérét, egy San Franciscó-i médium pedig szeretne normális életet élni, és nem folyton kapcsolatba kerülni az általa megérintett személyek halottaival. A szökõár pusztítását rekonstruáló nyitójelenet lélegzetelállító látványosságával éppúgy kimagaslik a film többi részének vizuális unalmából, ahogy a médiumot játszó Matt Damon kiváló alakítása is csúcspont az erõltetett sorsdrámák sorában.

Extrák: három werk a film megszületésérõl.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10734